Upor László: „Senkinek sem lehet érdeke az értékeinket a kukába dobni”
2020. július 5., vasárnap 09:57
A Színművészeti szenátusa rektorrá választotta, de ahelyett, hogy kinevezte volna a miniszter, alóla szervezik ki az intézményt. Upor László, a Színház- és Filmművészeti Egyetem rektorhelyettese válaszolt a HVG-nek.
A teljes interjú a HVGben olvasható.
2020.07.02 – 58. oldal
“Nem ennek az Erzsébet-kori bosszútragédiából és fenékberugdosós ócska bohózatból összefércelt darabnak a szerepére jelentkeztem, amikor pályáztam.
Amúgy sem képzeltem magam főszerepbe, azt gondoltam, hogy rektorként is dramaturg maradhatok, segítve a „társulat” munkáját. Akkor még nem ütött be a „Gothár-ügy”, nem fordult horrorisztikusba az egyetem ellen folyó lejárató kampány és nem volt műsoron a modellváltásnak mondott misztériumjáték.”
A felvetésre, miszerint sokan mondják, ha beengedték volna Vidnyánszkyt, akkor most nem történne mindez, úgy reagált: “Ez a sok legenda egyike.
Mi „beengedtük” Vidnyánszkyt, csak a lehetőséggel nem élt megfelelően, aztán már egyáltalán nem is élt vele, de rajta kívül is számos „jobboldalinak” címkézett színvonalas művész kapott meghívást tanítani. Tudom, hogy a Katona köréhez sorolják a Színműt, de ez butaság: például én sem tartozom oda.
A néhai Kerényi Imre kezdte terjeszteni, hogy „liberális fészek” vagyunk, ezt a szólamot aztán a sajtó egy része és a politika is átvette. Hiába mondunk bármit, aki ezt akarja hinni, azt képtelenség eltántorítani; ahogy a Gothár-ügy kapcsán is hiába rendeltünk el azonnal vizsgálatot, egyesek azóta is azt mantrázzák hazugul, hogy el akartuk tussolni az ügyet.”
A levegőben volt, hogy be akarják darálni a Színművészetit. A kérdésre, miért lepődnek meg, Upor László elmondta: “Mert
azt gondoltuk, hogy az egyetem minősége, megkérdőjelezhetetlen eredményei, a csak a teljesen elvakultak számára nem látható nyitottsága védelmet jelent. Belátom, ez naivitás volt.
És lehet, hogy most is naiv vagyok, amikor nem vagyok hajlandó durva térfoglalást vizionálni, mert abban hiszek, hogy senkinek sem lehet érdeke az értékeinket a kukába dobni.”
A Palkovics miniszterrel folytatott minapi tárgyalásával kapcsolatban úgy fogalmazott: “Nem nevezném tárgyalásnak, sem dialógusnak: párhuzamos monológok hangzottak el színvonalról, rugalmasságról, nyitottságról, korszerűségről. Szerinte ez nálunk mind hiányzik – és noha mi nem így véljük, ő a véleményünkre és a tényekre nem volt kíváncsi. Azt sem látszott megérteni, hogy nélkülünk nemigen lehet jobbá tenni az egyetemet, amennyiben tényleg ez a cél. (…)
Szívesen elmagyaráznám, mi a különbség a szeretkezés és a nemi erőszak között.
Ugyanazok a szervek vesznek benne részt, és mindkettőből születhet tökéletesen egészséges, sőt tehetséges gyerek, de az egyikük életére mindvégig súlyos árny vetül.”