Vasvári Csaba az SZFE-ről: „Egy egész nemzedéken nem állhatnak bosszút”
2020. október 15., csütörtök 09:48
A Színházművészeti Bizottság egykori tagja, illetve a Magyar Teátrumi Társaság volt alelnöke természetesen nem tudja megjósolni az SZFE-ügy kimenetelét, de az egyik oldalon idősödő, megsavanyodott, hataloméhes embereket lát, a másik oldalon pedig vonzó, szabadságvágyó fiatalokat.
A teljes interjú ITT olvasható.
A kérdésre, mit gondol, miért kellett Vidnyánszkynak minden, még a Színművészeti is, Vasvári Csaba elmondta:
„Hübrisz – válaszolná rá a színházi szakemberek többsége. A nagy tragédiákat mindig a főszereplő végzetes gőgje és a makacs büszkeség irányította hibás döntések sorozata mozgatja.”
Vasvári szerint erdemes megnézni, hogy kik állnak ki az SZFE diákjaiés tanárai mellett – szinte az egész magyar szakma, rengeteg külföldi sztár –, és kik Vidnyánszky mellett pedig néhány tucatnyian.
A diákok részéről páratlan kreativitást és erőt látok, ahogy megszervezik az épületfoglalást, amilyen fegyelmezetten viselkednek, kezelik a provokációkat, pontosan és érthetően kommunikálnak, s közben majd minden hétvégére nagyon sok munkát igénylő akciót szerveznek. Akik erre képesek, azoknak a karrierjét nem kell félteni. Egy egész nemzedéken nem állhat bosszút a kormány
– ezt mondta a HVG hetilapnak az SZFE ügyéről Vasvári Csaba, aki 2008 és 2016 között a Magyar Teátrumi Társaság alelnöke volt, illetve 2011-től együtt ült Vidnyánszky Attilával az emberi erőforrások miniszterének tanácsadó testületében, a Színházművészeti Bizottságban, egyebek mellett a mai kulturális államtitkár, Fekete Péter társaságában.
Vasvári azt is elárult, anno azért mondott le, mert számára egyre vállalhatatlanabbá vált a társaság által képviselt irány, és egy eset rámutatott arra, hogy az elnökségen belül a demokratikus döntéshozatal maradéka is elveszett.
A Színházművészeti Bizottság – amelynek akkor három tagja elnökségi tag volt a Teátrumi Társaságban – delegált négy szakembert a soproni Petőfi Színház igazgatói pályázatának bírálóbizottságába. Konszenzussal, szakmai alapon összeállítottuk a névsort, szavaztunk, meg is hívtuk őket a bizottságba, aztán Attila – aki ekkor már nem is volt tagja a Színházművészeti Bizottságnak – őrjöngeni kezdett, és új névsort követelt. Azok pedig, akik maguk is részt vettek a korábbi döntésben, asszisztáltak ehhez. A testület elnökeként abszurdnak és megalázónak tartottam ezt az eljárást
A színésszel készült teljes interjút a csütörtökön megjelenő HVG hetilapban, illetve a hvg360-onolvashatják.