Vecsei H. Miklós számára meghatározó Pilinszky János és Csoóri Sándor munkássága, a két alkotó műveiből a most alakuló QJÚB csoportosulással készült estet márciusban a Magyar Zene Házában mutatják be és aztán Kárpát-medencei turnéra indulnak. 

Az utóbbi időben sok időt töltöttek ifj. Vidnyánszky Attilával Kolozsváron. A kérdésre, hogyan találkoztak az ottani igazgatóval, Tompa Gáborral, Vecsei H. Miklós elmondta:

„Visky András író, dramaturggal együtt rendeztek nekünk II. Richárdot a Pesti Színházban. Én játszottam II. Richárdot, Attila pedig Bolingbroke volt. Korábban ezt az előadást Marton László is megrendezte a Vígszínházban, ily módon mi ezzel az előadással búcsúztunk tőle, a Szerelmek városával pedig az emlékének adóztunk. Ez volt a kedvenc filmje. Emlékszem a II. Richárd olvasópróbáján felcsapta Tompa és Visky a Bibliát, megmutatta, hogy a Shakespeare által megírt történet hol szerepel benne. De nem misszionárius narratívából, számukra ugyanis a szakrális dimenzió és a színpad nem elválasztható. Fontosnak érzik, hogy az anyagok szakrális gyökerét, a szavakon túli dimenzióját megkaparjuk. (…) Ezek az állomások fontossá váltak a színházi pályánkon, már csak azért is, mert az a magyar színházi közeg, amely Attilát különösen érinti édesapja révén és mindig is nehéz benne pozicionálni magunkat és csak a munkára koncentrálnunk, illetve minden nap számba kell vennünk, hogy jókor szólalunk-e meg, ez a furcsa, ambivalens környezet, nem ér el olyan intenzíven a határon túlra” – számolt be Vecsei H. Miklós.

Arról is beszélt, meglátása szerint a magyar színházi élet odáig silányult, hogy különböző jelentős művészek egymásnak üzengetnek az interneten: „Úgy beszélünk egymással, ahogy a politikusok üzengetnek. Komoly emberek, akik valaha József Attilát tűzték a zászlajukra, azok most NER vagy O1G szinten üzengetnek és ez egy nagyon komoly elcsúszás.”

A Népszava oldalán Balogh Gyula arról is faggatta a színészt, miért lépett távolabb a Vígszínháztól. Ennek kapcsán kifejtette, nem Rudolf Péter az oka, hanem a magyar színházi szakma kettéosztottsága, ami kívülről ad indentitást egy társulatnak: „Annyi olyan dolog van, ami egyszerűen azt követeli az embertől, hogy oldalt válasszon. Ez nekem fáj, tehetetlenné tesz, és azt éreztem, hogy ez a mostani szabadság az, amiben tisztán lehetek jelen. (…) Egyszerűen azt éreztem, hogy valami szorít, ezért az az egyenes, ha magam maradok. „

Március 12-én lesz egy estjük a Magyar Zene Házában, a most alakuló QJÚB csoportosulással, amelyben Pilinszky és Csoóri szövegek is szerepelnek. Ennek kapcsán arról beszélt, hívő, de nagyon botladozó családban nőtt fel: „Ahhoz, hogy a hit és a bűnök találkozását jól elhelyezze az ember az életében Dosztojevszkijen kívül talán Pilinszky tud a legtöbb segítséget adni. Számomra ő nagyon fontos pillér, aki mindig tud újat mondani. A mai magyar közéletben is fontos az ő hangja, mert ő képes a lényegről beszélni. Az esten, amely alapvetően  lemezbemutató, illetve koncertszínházi esemény lesz, elhangzanak Csoóri anyagok is, ők a népi és urbánus formavilágban különbözőképpen léteztek, de mégis csak egy irányba néztek.”

A főszereplésével készülő Semmelweis-film kapcsán arról is faggatták, hogy a rendezővel, Koltai Lajossal beszélgettek-e az SZFE-ről: „Soha másról nem beszéltünk, csak a Semmelweis-filmről. Nagy élmény volt Koltai Lajost megismerni, látni az ő családját, mert egy nagyon családcentrikus ember. Az az ő igazi világa. Az SZFE-ről nem beszélgettünk, engem egyébként hívtak oda tanítani, de épp az előbb említett okokból nekem nem szabad szerepet vállalnom semmi ilyenben. Fogalmam sincs, kinek hol van az igazsága és mi is az igazság. Mind a két oldalon vannak emberek, akiket nagyon szeretek és tisztelek. Ez a téma teljesen máshol játszódik, mint ami az újságokból és a médiából kirajzolódik. Attilával, ha mi erről beszélünk, csak arról van szó, hogy mi jó a színinövendékeknek. Nem látunk bele a múlt sérelmeibe, Attilát mindig próbálják azonosítani az édesapjával. Ez egy alaptévedés, ő egy másik ember. Mi a tanításról szoktunk beszélgetni. Én hét évig vittem a Sztalker sulit több száz gyerekkel. Nagyon tanulságos volt.”