Sikámló utakon címmel írt új publicisztikát a Magyar Hangba Verebes István rendező, aki többek között arról ír, miért lesz gyakorta mogorva attól, ami pályatársai szájából elhangzik.

A teljes írás a Magyar Hangban olvasható.

„Vannak a hazai színház berkeiben is „műhelyek”, néhánynak alapszemélyzete a természet törvényei szerint egy idő után ízekre hullott, szétestek oszladozva másfelé ágazó társulásokká. S bár az összetartások öngerjesztő erőltetettsége idővel lelepleződik, és időről időre kihuny, de nem úgy az egyes tagok célszerű ösztönélete, ami kötetlen érdekkörökként alkalomadtán továbbra is hasznavehető marad. A közös múlt kohéziójában ráéreznek, hogy ha életben tartják a legendát, azzal egymást felárazhatják, és támadhatatlanná tehetik folyamatos megítélésüket. Kialakul így egy olyan érdekkör, amelyik ha kell, ha nem kell, keresztbe-kasul, minden lehetőséget fegyelmezetten kihasználva lezsenizi egymást” – írja Verebes István, aki hozzáteszi, ettől az émelyítő hamiskodástól elég sokszor van hányingere.

„Művész ne szépelegjen, mert bármilyen műfajban jeleskedik, minél civilizáltabban vérmes, annál elevenbe vágóbban hat az ítélete, annál hitelesebbek kérdésfelvetései” – szögezi le.

Gyakorta attól is mogorva lesz, hogy általában mik hangoznak el lazán pályatársai szájából:
– X a Hamletben egyszerűen zseniális!
– Na, jó, könnyű Y-nak, amikor ő egy igazi zseni!
– Hiába! Z megint zseniálisat rendezett!

„Rettentő mód zavar, amilyen könnyeden pazarolják egymásra a jelzőt a kollégák. Ha annyi zseni volna köztünk, amennyire rásütik, és annyi zseniális születne, mint amennyiről azt állítani hajlamosak, pátriánkban már megvalósult volna a minőségnek az a mennyországa, amelyben tíz színészből legalább három Latinovits Zoltánná, és minden harmadik rendező Gellért Endrévé vált volna. (…)
„Hizelkedés sikámló útján hizelkedésem tárgyával együtt gyalázatba rohanni nem fogok” – óvta móresét Wesselényi. Én meg csak ámulok, hogy egyes szintek sikámló útjain hányan és hányan rohannak boldogan egyre, a legmagasabb szint felé a gyalázatban” – fogalmaz Verebes István.

A teljes írás a Magyar Hangban olvasható.

Magyar Hang 2023.03.31 – 8. oldal