Verebes István rendező a Magyar Hangban reflektál egyes állásfoglalásokra, színházi történésekre.

A távolból – Magyar Hang 2021.07.16 – 11. oldal

Az alkotó úgy fogalmaz: „Cáfolhatatlan, hogy céhünk legifjabb nemzedéke érzékelhető erővel nyilvánítja ki elégedetlenségét a torz és megdermedt színházi struktúrát illetően. (…) A fiatalok békétlensége parázslik, de egy nagy közös belobbanáshoz még nem gyűlt össze annyi szellemi, szakmai, morális és egzisztenciális gyúanyag, hogy azzal megfelelő politikai adottságok közepette kezdhessenek bele a korhadtság rég időszerű felégetésébe” – emlékeztet Verebes.

„Óriási felelősség van a mi generációnkon, hogy megmentjük-e ezt a szakmát, vagy sem – ezt Horváth János Antal (28) nyilatkozza, aki aktív szereplője a független színházi életnek, dramaturg, író és rendező. (…) Hirtelen ott látom Horváth János Antalt a majdan elfoglalt Nemzeti Színház főbejárata fölötti kiszögellésen állva, amint a harcba hívja a…!
No, hiszen ez az: kiket? Pályatársaink többségét aligha. Nem mennek oda. A háborgó ifjúság széles tömegei számára pedig nemigen élvez prioritást épp a színházi szakma megmentése – együtt omlik romjaira az is, ha esetleg sor kerül a fennállónak radikális fordulatára. A nulláról építkezni pedig valószínű, hogy egykor volt „udvari” emberek nélkül aligha lehetséges. Akkor meg lehet, hogy egyszer csak ugyanott leszünk, mint előtte? (…)” – veti fel Verebes.

„Még csak kedvét se szegném, mi több, sarkallnám: rajta! Csak közben roppant mód aggódom amiatt, hogy akarását esetleg már az első napon bemocskolhatja nem egy kortársától el-elhangzó vagy le-leírt mondat. (…) Csodás volna, ha a mai huszonévesek mindkét oldal szakmai, erkölcsi hasznát szolgálva dűlőre jutnának. Hogy sikerülhet nekik, próbálok hinni benne. (…) Csak remélem, hogy megérem, amikor Horváth János Antal és nemzedéke mindezek ellenére végül is képes lesz a változást kikényszeríteni” – fogalmaz Verebes István.

A teljes írást a Magyar Hangban olvashatják.

Verebes István írásait a Magyar Hang oldalán is elérhetik.