Öt film, többszáz színházi előadás született belőle. Choderlos de Laclos regényét zenedrámaként először a Budapesti Operettszínház mutatja be Kovács Adrián eredeti, izgalmas zenéjével. Története közismert: M. márkiné és V. vikomt egymást támogatják naiv lelkek megrontásában, jó hírük tönkretételében, míg egy nap egymás ellen fordulnak, és viszonyuk veszedelmessé, sőt halálossá válik. Kiss Csaba színpadi változata a Kálmán Imre Teátrum (az egykori Moulin Rouge mulató) intim terét használja játéktérként – díszletként. Az előadás rendezőjét, Kiss Csabát a mű titkairól faggattuk elsőként.

-Különleges ötlet a Veszedelmes viszonyokból zenedrámát írni, Honnan jött a gondolat?

-Annak idején csodálattal néztem a Veszedelmes viszonyokból készült Malkovich-os, Glenn Close-os filmet, mert az emberismeret és a színészi játék tökéletesen találkozik benne. Közben végig arra gondoltam, hogy ez a sok gonosz ember, hogyan tudott ennyire vonzó és erotikus lenni.  A mi darabunk ezt a szenvedélyt sok humorral, játékkal vegyíti. Az eredeti mű egy levélregény, amely szerelmes levelek és történetek sorozatából áll. Minden szereplőnek két arca van: az egyik az, amit a világnak megmutat, amely látható, és van egy a belső világa, a saját gondolatai, amelyet a leveleibe rejt. Tegyük fel, hogy a hőseink a leveleikben őszinték, legalábbis annyira őszinték, amennyire az adott intim helyzetben emberileg megengedhető. Ugyanakkor van egy külső, társasági részük, amelyben eljátsszák akár annak az ellentétjét is, amit leírtak. Ez hihetetlenül vonzóvá és látványossá teszi az egészet, mert folyamatosan ez a két szint van összekeverve, a viselkedés és az érzés elválik egymástól. Ez nagyon izgalmas és színházszerű, hiszen a színházban ugyanezt csináljuk: ránk adnak egy jelmezt, kész mondatokat adnak a szánkba, de attól még ott vagyunk mi magunk mögötte, akik ezt az egészet magunkévá tesszük, vagy eltartjuk, átformáljuk. Ezért izgalmas ez a darab színészi felfogásban is, mivel nem úgy van, hogy vannak szerepek, és ezeket eljátsszuk, hanem ez mindig egy fénytöréses játék. Ehhez jön a zseniális zene, Kovács Adrián szerzeménye, amelyet én néha csak úgy meghallgatok… Amikor már meguntam az összes popzenét, előveszem a Veszedelmes viszonyokat, az Érintés című számot, térdemre ültetem a lányomat, és azt mondom: Hát nem csodálatos? Gyönyörűek a dalok, egyszerre van egy klasszikus, barokkos jellegük, érezni lehet, hogy a Veszedelmes viszonyok című 18. századi regényhez készültek, mégis van egy modern, kortárs, szinte idézőjeles jellege is az egésznek. 

A veszedelmes viszonyok zeneszerzője, Kovács Adrián arról mesélt, hogy a lelki folyamatokat komponálta meg, ami a beszélgetések mögött van, a darabban zajló társalgások mögötti mélységet, a szereplők véleményét és a hazugságaikat zenésítette meg. Így született meg egy rokokó zenei világ, valahol a neobarokk és a musical műfajának határán. Azért nevezhető zenedrámának, mert a zenedramaturgia más, mint a megszokott musicalek, különbözik a zsánermusical daloktól.  

Az előadás jelmezeiről Berzsenyi Krisztina jelmeztervező mesélt.

-Milyen színekben, formavilággal álmodta meg a veszedelmes viszonyok jelmezeit?

„A rokokó összes sajátossága megjelenik a jelmezeken: rizsporos parókák, korhű alsóneműk, fűzők, alsószoknyák, panier-ek láthatóak majd a színpadon. Az anyagválasztás is az eredeti mű korához illően valósul meg, hernyóselyem ruhák készülnek az előadáshoz gazdag hímzéssel. Ami az egészet kicsit „elemeli”, az maga a színválasztás: a halványrózsaszíntől a sötétbordóig minden árnyalat megjelenik. Ez dramaturgiailag úgy támogatja a darabot, hogy a halványrózsaszín az ártatlanság megjelenése, az érzelmi manipulátorok pedig a sötétebb árnyalatokat viselik. A második felvonásban a vörösek és bordók az agresszivitást hangsúlyozzák.”

Kiss Csaba a továbbiakban arról mesélt, hogy a Kálmán Imre Teátrum tere úgy jelenik meg az előadásban, mintha egy budoár lenne, nem is egy nézőtér. Néha beülnek a szereplők a nézők közé, néha szólnak is egy-egy nézőhöz, és az imént még általuk játszott jelenetet most mint nézők figyelik a székükből, adott esetben meg is tapsolják, mint a színházi közönség. Van a páholyban is egy hely, ahol majd megjelenik valaki, és csak követi a saját élettörténetét, mintha az egy színházi előadás lenne.

–Mitől aktuális ma ez a darab? 

Az emberi viselkedés? Az mindig aktuális. Ez lényegében a viszony saját magunkhoz, a játékainkhoz, az énképünkhöz. Az a távolság, amely a legmélyebb érzéseink és gondolatink, illetve ezek tükröződése között van, az arcunkra kiülő arcjátéktól kezdve a hétköznapi színészkedések és megjátszások összes fogásáig.

Choderlos de Laclos regénye nyomán a szövegkönyvet írta és rendezte Kiss Csaba, a zenei vezető Kovács Adrián, a dalszöveget írta Müller Péter Sziámi, a látvány- és jelmeztervező Berzsenyi Krisztina, a világítástervező Dreiszker József, a játékmester Bori Tamás. Karmesterek: Kovács Adrián és Tassonyi Zsolt.

A szereposztást itt tudják megtekinteni.