„Vidnyánszky a diákok szavait kiforgatva kizárólag önmagát pozicionálja a nyilvánosság előtt” – Kelemen Kristóf sorai
2022. november 23., szerda 10:12
Kelemen Kristóf Junior Prima-díjas dramaturg, rendező reflektált Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház igazgatója legutóbbi nyilatkozatára és arra a levélre, amelyet válaszul küldött az SZFE hallgatóinak.
Az előzményekről:
Ahogy arról a Népszava híre alapján beszámoltunk, Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház igazgatója egy nyilvános beszélgetésen arról értekezett, hogy át kell hangolni az SZFE diákjait, és az onnan kikerülők más gerincet fognak képviselni, mint a korábbiak, mert az iskola korábban liberális bázis volt.
Erre reflektált nyílt levelében az egyetem több diákja. Úgy fogalmaztak:
„Mi, az SZFE jelenlegi hallgatói elutasítjuk a művészettel foglalkozó diákok politikai alapon történő megbélyegzését. Az ilyen és ehhez hasonló megnyilvánulások csak fokozzák a feszültséget, ami a színházi és filmes szakmában kialakult az elmúlt években. Tanárainkkal szakmai munkát végzünk az óráinkon, ami nem azonos Vidnyánszky Attila és a vezetőségi tagok ideológiai alapú megnyilvánulásaival.
Nem vagyunk, és nem leszünk részesei semmiféle “áthangolásnak”, ami pedig a “másik gerincet” illeti, közöttünk mindenki a saját gerincéből dolgozik, úgy, ahogy az intézmény legtöbb hallgatója tette az elmúlt 157 év során.”
Válaszul Vidnyánszky Attila kifejtette: szerinte a nyílt levél, amelyben elhatárolódnak tőle, a bizonyítéka annak, hogy jó úton járnak egy szabad légkörű egyetem kialakításában és fejlesztésében, ahol minden egyetemi polgár szorongás nélkül formálhat véleményt.
„A mostani akció ugyanakkor elgondolkoztathat mindannyiunkat: vajon korábban miért nem voltak hasonlóan markáns tiltakozások? Miért nem hallottunk aláírásokról, petíciókról, tiltakozásokról egy olyan intézmény esetében, amelyet – a modellváltást többször bíráló – Schilling Árpád úgy jellemzett, hogy „a bűn beleivódott a falakba”, vagy amelyet az átalakítással szemben ugyancsak kritikus Bodó Viktor korábban egy kuplerájhoz hasonlított.
Utóbbi annak idején hozzátette: „akinek van egy kis esze, az látja, mi és miért történik vagy nem történik, legfeljebb nem beszél róla, mert minek. Ez lesz ötven év múlva is. Így alakult ki, és így is marad… Az a baj, hogy erről csak egymás között lehet beszélgetni.”
Szükséges volt tehát nem csak infrastrukturális, hanem szellemi értelemben is a modellváltás. A tény, hogy a modellváltás előtt nem születtek hasonló dokumentumok, két választ enged nekünk: A régi SZFE-n vagy féltek, vagy egyet gondoltak. Mindkét lehetőség rémisztő” – írta Vidnyánszky Attila.
A Magyar Nemzetnek pedig úgy fogalmazott: azt szeretnék elérni, hogy az általuk képviselt konzervatív elvek, eszmék, értékek is helyet kaphassanak a művészvilágban.
Kelemen Kristóf sorai:
„Vidnyánszky Attila szerint az ellene írt nyílt levél az egyetemi szabad légkör bizonyítéka, és rémisztőnek festi le azt a „tényt”, hogy a modellváltás előtt soha nem voltak hasonló tiltakozások, „nem születtek hasonló dokumentumok”.
Nagyon érdekes, hogy eközben pont két olyan negatív véleményt idéz a régi SZFE kapcsán, amelyek egy 2000-ben lezajlott diáklázadás apropóján fogalmazódtak meg, amikor pont az általa mélyen tisztelt és nagy kultúrharcosnak nevezett Kerényi Imre ellen lázadt fel a saját osztálya.
Az említett esetről a Színház folyóirat 2001. májusi számában 13 (!) oldalas riportban számoltak be – az Origón megjelent szószerinti idézetek is feltehetőleg innen származnak –, továbbá említenek előzményként egy másik, 1990-es diáklázadást is.
Nem mellesleg a Vidnyánszky által (és korábban egy tévés beszélgetésben Kálomista Gábor által is) kiragadott szövegrészekben Bodó Viktor és Schilling Árpád akkor még diáként/frissen végzettként nyilatkoztak – ezek szerint mégis előfordult korábban, hogy az elvárásokhoz nem igazodó hallgatók véleménye napvilágra kerülhetett?
De nem kell ennyire visszamennünk az időben, ha a diákvélemények sokszínűségét keressük: közvetlenül a diplomázásom után, 2016-ban én is készítettem egy dokumentumszínházi előadást, amelyben az SZFE-ről hangzottak el történetek diákok és frissen végzett színészek szájából, sokszor kritikus felhanggal, azzal a céllal, hogy ne a félelmek és vélt megfelelések mentén gondolkodjunk a saját intézményeinkről, hanem a nyílt és szabad kommunikáció szellemében.
A diákok általában akkor lázadnak fel, ha nem figyelnek rájuk, például amikor az általuk közzétett nyílt levélre válaszul a kuratóriumvezető nem a valódi párbeszédet építi tovább, hanem a szavaikat kiforgatva kizárólag önmagát pozicionálja a nyilvánosság előtt.
Elgondolkodtató, hogy annak idején Kerényi Imre színészosztálya is azért döntött úgy, hogy „osztályfőnökükkel semmiképpen nem óhajtanak diplomaelőadást rendeztetni”, mert Kerényi Imre alig jelent meg a Főiskolán, és amikor kivételesen bement egy próbára, a diákok csináltak két figurát háttal, és mire megfordultak, üres volt a nézőtér.
Aki esetleg nem olvasta a Vidnyánszky-féle előzményt, itt megtalálja: bit.ly/vidnyanszky-origo
A Színház folyóirat említett száma, amely online elérhető: bit.ly/szinhazfolyoirat” – fogalmazott közösségi oldalán Kelemen Kristóf.
(Sorait az engedélyével tesszük közzé.)