Vidnyánszky Attila: „A közös nevezőhöz el kell fogadni az új kuratóriumot”
2020. szeptember 10., csütörtök 11:15
Elnézést kér, nem zsidózni akart, szeretne párbeszédet, de ehhez őt el kell fogadni – mondta a nepszava.hu-nak Vidnyánszky Attila.
Vidnyánszky Attila kifejtette, az oktatásnak el kell indulnia, ezzel egyidőben szeretne „széles körű egyeztetést a szakmai reformokról”, szeretné megkeresni a „közös nevezőt”, de ehhez az egyetemnek el kell fogadnia az alapítványi formát és az ő személyét, kurátortársaival együtt. A kérdésre, nem kíván-e esetleg kiszállni az egészből, nemmel felelt: „ezzel még dolgom van”.
Arról szólva, hogy nemzetközi szaktekintélyek állnak ki az SZFE autonómiájáért tüntetők mellett, kifejtette: „Lehet, de legalább ilyen illusztris aláíráslista született, amikor idejöttem a Nemzetibe. Ha most először történne ez meg velem, akkor a szívemhez kapnék.”
„Évtizedes, lappangó konfliktus került napvilágra és nekem annyi a felelősségem, hogy én, illetve mi, megmertük lépni azt, amit eddig senki. Ez sok fájdalmat és indulatot váltott ki. Nekünk abban van az igazságunk lényege, hogy egy végtelenül zárt rendszeren akartunk változtatni. A mostani SZFE gyakorlatilag a Katona József Színház iskolájaként működött. Az nem életszerű, sőt nem demokratikus és nem is etikus, hogy egyetlen – kétségtelenül színvonalas és fontos – szellemi műhely ennyire egyeduralkodó legyen egy képző intézményben, amely az adófizetők pénzéből működik. Meg kell találni a módját annak, hogy a képzés sokszínű legyen, és tükrözze a társadalom sokszínűségét is” – szögezte le Vidnyánszky Attila, aki szerint az egyetem tanárai és hallgatói nem akarnak szembesülni az évtizedes szervezeti, oktatásszervezési problémákkal.
Azt is hozzzátette: „Ha csak az utóbbi két hónapot vizsgáljuk, akkor van, amiben a SZFE-nek igaza van, ezt nem tagadom, de ez a folyamat jóval korábban kezdődött. Továbbra is azt mondom, miközben elindul az oktatás az egyetemen, párhuzamosan folytassunk le egy széles körű egyeztetést a szakmai reformokról.”
A felvetésre, miszerint ez a történet a társadalmi ellenállás szimbólumává vált, még Gobbi Hilda szobrára is kerültek, igaz csak egy ideig, piros fehér szalagok, úgy reagált: „Ezután nem szedetem le ezeket a szalagokat, hanem melléjük tetetek egy zöldet, mint a szabadság és a nyitás jelképe.”
Arra is reagált, hogy Szász János sem rendezi meg az Ivanovot a mostani helyzetben a Nemzetiben: „Fáj, hogy János is beállt ebbe a játékba. Évek óta rendez a Nemzetiben, sikere van, sokat beszélgettünk, bizalmas viszonyban dolgoztunk együtt. Neki is, ahogy mindenkinek, elmondtam nem egyszer, hogy a jelenlegi oktatók és az osztályok a diplomájukig a meglévő tantervek szerint ugyanúgy dolgozhatnak tovább, mint eddig.”
Annak kapcsán, hogy a színművészetiről olyan ikonok is távoztak, mint Zsámbéki Gábor, Székely Gábor, Ascher Tamás és Máté Gábor, úgy nyilatkozott: „Egyikőjüket sem küldte el a kuratórium. Sehol nem mondtam róluk egy rossz mondatot sem. Mindannyian megkerülhetetlen figurái az elmúlt évtizedek magyar színházi életének. Az oktatásban rájuk is szükség volna.”