„Ekkora volumenű színházi esemény Magyarországon még nem volt, csodákkal, különlegességekkel érkeznek a világ különböző pontjairól” – vallja Vidnyánszky Attila a most kezdődő Színházi Olimpiáról. A kapcsolattartás fontosságáról, a végtelen kultúrharcról és jövőbeli terveiről is kérdezte a Nemzeti Színház élén harmadik ciklusát kezdő rendezőt Lindner Ádám a Mandineren.

A teljes interjú itt olvasható.

A felvetésre, miszerint az elmúlt években nagyobb nyomás helyeződött rá vezetőként, az SZFA kuratóriumi elnökeként, úgy fogalmazott:
„(…) Állandóan a rendezésen túlmutató feladataim, dolgaim vannak, lassan belenőttem ezekbe a funkciókba. Aztán ahogy jött a Csokonai Színház maga 240 alkalmazottjával és hatalmas adminisztratív feladat mennyiségével, azután már a Nemzeti nem okozott plusz történetet. A kuratóriummal kapcsolatban azt kell, hogy mondjam, a Nemzetihez hasonlóan a politikai dimenziója lett más a kérdésnek, összehasonlíthatatlanul feszültebb és nagyobb téttel bíróbb. Azonban van egy ajándéka az Úristennek, hogyha bemegyek a próbaterembe, akkor nagyjából öt perc, amíg áthangolódom, és nem tud senki megzavarni abban, hogy dolgozhassak.”

Arról is faggatták, hogy egy ún. nemzeti-keresztény, polgári-konzervatív értékrend szerint éli az életét, ami támadási felület is lehet olykor: „Fájdalmasan, de ez sem új keletű történet. Rá kellett jöjjek még a beregszászi korszak kapcsán, hogy egy-egy művészi teljesítmény megítélésében a nagyobbik részt az teszi ki, hogy te ki vagy, honnan jöttél, milyen üzenetekkel bírnak az előadásaid, nem pedig az esztétikum.” Vidnyánszky Attila azt is elmondta, a szüleitől kapott értékrend szerint él, a szolgálat fogalmát tőlük hozza, úgy véli, „azt a közösséget kell szolgálni, amelyben munkálkodsz, amelyből vétettél, és jelen esetben, amelyik eltart téged”.

Az interjúban felmerült, hogy az SZFE korábbi vélt vagy valós és a mostani ideológiája kapcsán elhangzott mondatait a média felkapta:

„Mivel emberek vagyunk és érzelmek mentén létezünk biztos, hogy voltak olyan pillanatok, amikor lehetett volna okosabb gesztusokkal élni, vagy kevésbé emocionálisan megközelíteni a kérdést. Az egyetem eleve nem szakmai alapon szerveződött, vagy a szakmai alap a kisebbik részét tette ki az SZFE szerveződési lényegének. Tehát az egy politikai intézmény volt, és nagyon nehéz lett volna szakmai alapon kommunikálni. Én akkor, amikor egy évtizeden keresztül kisebb-nagyobb elánnal próbáltam kommunikálni „valamikor sikeresebben, és valamikor kevésbé” az egyetem vezetésével, akkor megpróbáltam messzemenőleg szakmai alapokat megőrizni, de az nem ment… az nem ment sajnos. Az a cirkusz vagy az az érzelemhullám, hőbörgéshullám, ami aztán az egészből kikerekedett, azt bizonyítja, hogy politikai dimenziójú kérdés volt első pillanattól kezdve. Politikai érdekek, ideológiai meghatározottságok mentén szerveződött, munkálkodott az egyetem és harcolt annak érdekében, hogy megmaradhasson olyannak, amilyen volt.”

(Szerkesztői kiegészítés a tényekről:

Vidnyánszky Attilát Máté Gábor hívta az egyetemre tanítani, de a kurzust, amelyet elkezdett nem tudta befejezni külföldi munkája miatt. Az SZFE modellváltása politikai szereplők által meghatározott módon történt, más egyetemeknek akár fél vagy egy év is rendelkezésre állt az átszervezésre.

Az SZFE esetében az alábbi tényeket lehet felsorolni:

Semjén Zsolt május 26-án éjjel benyújtotta, az Országgyűlés pedig július 3-án elfogadta azt a törvényjavaslatot, amivel 2020. szeptember 1-jétől az állami fenntartású Színház-és Filmművészeti Egyetem (SZFE) alapítványi fenntartás alá kerül.

Július végén kiderült, hogy az alapítvány kuratóriumának elnökének az intézményt többször bíráló Vidnyánszky Attilát, a Nemzeti Színház igazgatóját nevezték ki. Az új rendszerben az alapítvány, élén a kuratórium dönt az egyetem minden fontos ügyéről, az ő kezükbe került ugyanis a vagyon, az ingatlanok és a főbb döntési körök.

Az ötfős kuratórium augusztus végén benyújtotta az új alapító okiratot, mire az egyetem teljes vezetése és szenátusa – ami az egyetem legfőbb döntéshozó szerve – lemondott. Az okiratban ugyanis őket minden jogkörüktől megfosztották: nem dönthettek saját működési szabályzatról, költségvetésről, intézményfejlesztésről, nem választhatták meg az egyetem rektorát, nem nevezhettek ki önállóan intézetvezetőket és osztályvezető tanárokat sem. Ezek a jogkörök mind a kuratóriumhoz kerültek át.

Az SZFE hallgatói nem ismerték el legitimnek a kuratóriumi tagokat, az autonómia visszaadását követelték, hónapokig óta demonstráltak, és az egyetem két épületét is szimbolikusan elfoglalták. Több oktatási intézmény, magyar és hollywoodi híresség állt ki mellettük.

A Vidnyánszky Attila elnökölte kuratórium közben Vonderviszt Lajos helyére Szarka Gábor lövész ezredest, Hende Csaba korábbi honvédelmi miniszter volt kabinetfőnökét nevezte ki kancellárnak. Majd pályázat és szenátusi jóváhagyás nélkül két új rekorhelyettest is, Novák Emil filmrendezőt és Zalán János színész, producert.

Október elsején az egyetem oktatóinak 60 százaléka sztrájkba kezdett, amihez számtalan külső munkavállalójuk is csatlakozott. Követeléseik között szerepelt többek között, hogy garantálják az alkotás, az oktatás és az egyetem szabadságát; állítsák vissza a szenátus modellváltás előtti jogköreit; és az egyetem belső működését önrendelkező, demokratikus úton, a szenátuson keresztül az egyetemi közösség határozhassa meg.

Gulyás Gergely bejelentette, hogy a megduplázza a Színház- és Filmművészeti Egyetem költségvetését.

Adatok Vidnyánszky Attila egyetemi karrierjéről:

2012-ben átszervezték a Kaposvári Egyetem struktúráját, a tanszékek helyett intézményeket hoztak létre, és a színházi intézet élére kinevezték Vidnyánszkyt, aki tudományos fokozat híján tanszéket még nem vezethetett volna; 2013-ban Vidnyánszky kirúgta a korábbi tanszékvezetőt, Csáki Juditot; az ügyről később bíróság mondta ki, hogy jogszerűtlen volt; Vidnyánszky még ebben az évben rektorhelyettes lett; 2016-ban pedig egyetemi tanári címet is kapott annak ellenére, hogy tudományos fokozata nem volt, de egy viszonylag friss törvény szerint ehhez elég volt az állami kitüntetés is; végül az SZFE-t tulajdonló kuratórium elnöki címét megkapva Vidnyánszkyt 2020-ban kinevezték Kaposváron „a művészeti képzés magas színvonalú biztosításáért felelős rektori megbízottá”. 2020. augusztus 1-től a Színház- és Filmművészeti Egyetemet fenntartó alapítvány kuratóriumának elnöke. Előbbi bekezdéshez a Telex összefoglalójából merítettünk.(Utóbbi bekezdés forrása: HVG))

Vidnyánszky Attila friss interjújában a Mandinernek kifejtette: „Az, hogy az életünk ilyen szinten átpolitizált, az biztos nem jó. Már megéltem néhány korszakot, és néhány évtized munkálkodás a hátam mögött van, de ilyen kiélezett küzdelem, ilyen élet-halál harc, ilyen pengeélen táncolás nem volt még a rendszerváltás idején sem. Tehát van abban valami természetes, hogy ennyire átpolitizált a világ. Úgy tűnik, hogy mégse vagyunk annyira közel ahhoz, hogy béke legyen, vagy valamilyen formában lenyugodjanak a kedélyek, másodpercekre vagyunk a világégéstől.”

Meglátása szerint olyan szintű támadás van a hagyományos értékek ellen, hogy „kényszeredettségből az ember folyamatosan védekező és bizony nagyon gyakran támadó álláspontba helyezkedik”.

Vidnyánszky Attila további gondolataival itt ismerkedhetnek meg.

Az interjúban elhangzik még:

Az, hogy az SZFE alapítványi fenntartásúvá vált, „nagyon sok reményt beváltott”, de sajnos még feszül szét és szakad szét az egyetem, ezért „itt nagyon nagy hiányérzet van”.

Vidnyánszky Attila nagyon jól érzi magát a diákok között, és nagyon szívesen tanít, tervei szerint a Nemzeti Színház utáni élete nagyrészt a tanításról fog szólni.

Úgy látja, hatalmas erők működnek a háttérben, hogy a nemzetközi kapcsolataik nehezebben épüljenek ki, ezt egyfajta ellenpropagandának tulajdonítja.

Vidnyánszky szerint a Színházi Olimpia a világ legjelentősebb színházi eseménye ebben az évben.

Annak kapcsán, hogy a Katona, az Örkény, a Radnóti és a Trafó sem fogadta el a felkérést a Színházi Olimpián való részvételre, megkockáztatta: „mindent megcsináltam, hogy elfogadják”.