Vidnyánszky Attila: „Egyenes, nem összetákolt emberhalmazt kell képeznünk”
2020. szeptember 14., hétfő 09:24
A Hír TV Bayer show című műsorának Vidnyánszky Attila volt a vendége, aki beszélt a kuratórium és az SZFE vezetése közötti feszültségekről.
Évtizedes problémákat kellene elhárítani a Színház- és Filmművészeti Egyetemen – mondta tegnap a HírTV-ben a fenntartó alapítvány kuratóriumi elnöke.
Vidnyánszky Attila kijelentette: a diákokkal nem tudtak találkozni, mert elszeparálják magukat, pedig közös érdek lenne, hogy az egyetemen megkezdődjön az oktatás. „Ami most zajlik, az borzalmas játék, hiszen a hallgatók sorsával van összefüggésben” – tette hozzá.
„Itt nem egyszerűen egy képzésről van szó. Az a baj, hogy nem tudunk őszinték lenni egymáshoz, nem ismerik el, hogy a nemzeti gondolatok, amelyek eddig ki voltak radírozva a rendszerből. (…) Itt egy komoly ideológiai háború megy. Nem véletlen az az össztűz, amit rám is zúdítottak. Ezért szeretnének engem elpusztítani, mert olyanokat mondok, amiket eddig ebben a szakmában nem volt szabad mondani, és azért is, hogy példát mutassanak, hogy ha valaki így kidugja a fejét és kinyitja a száját, akkor ezt kapja. Azért van a szakmában ez a hallgatás még mindig, mert ha az egész történetben valami nagyon fáj, akkor az az, hogy nagyon egyedül beszélek még. Naponta kapok 3-5-8 történetet a Színművészetiről, azok ha kijönnének, egy másik hangnem lenne rögtön a szakmán belül, azokról hallgat mindenki, nekem mondja el, küldi az smseket, e-maileket, néha már dühös vagyok és azt mondom, ne mondd el a történeted, menj a sajtó elé, vállald fel, segítek. De látva azt a borzalmas hadsereget, amelyik ott a háttérben van, fizetett irkászok, akik lőnek most mindenkit. ŐSzintén leginkább a diákokat sajnálom, felnőtt emberként, kicsit edzett emberként tudom ezt kezelni, de ami bentről kijön és egyre több hang jön ki, egy csomóan tanulni szeretnének, de ha ki merik nyitni a szájukat, elképesztő össztüzet kapnak már ott belül, micsoda gerincnyomorítás van ott gátlástalanul, kiket akarnak ők kinevelni megint és micsoda fájdalmas lesz a kijózanodás ezeknek a diákoknak, akik néha eufóriában vannak. Amikor majd kijózanodnak és ránéznek az egész rendszerre és fogják látni azt, amit lát Schilling és Bodó, amikor őszinte…”
„A gyerekek, a diákok élete van föltéve a kártyaasztalra, és őket használják pajzsként ebben a történetben. Gátlástalanul, senkit nem érdekel az, hogy mi lesz ezzel a félévükkel, miközben az összes diákot tekintve 85 százalékuk aktiválta a félévet, az elsősöknél szinte mindenki. Magyarul ők szeretnének tanulni, ők még mindig hisznek abban, hogy oktatás lesz és tanulni fognak. (…) De ban néhány tucat harcos, Lenin-fiú, Szamuely-fiú, akiknek nehéz ellentmondani”” – fogalmazott a kuratórium elnöke.
Vidnyánszky Attila arról is beszélt, hogy szeretnék kiszélesíteni a jelenlegi szakmai spektrumot, és szeretnék megszüntetni azt a 30 éve visszatérő problémát, hogy túlhajszoltak a diákjaik. Mindezek mellett a céljaik között szerepel, hogy „ismét” elismert lehessen nemzetközi berkeken belül az intézmény. (A Színház- és Filmművészeti Egyetem jelenlegi eredményeiről bővebben itt olvashat.)
„Büszke, egyenes gerincű embereket kell képeznünk, akik büszkék arra, hogy ezt a népet, ezeket az embereket szolgálhatják vidéken és itt Budapesten is. Büszkék a kultúrára, kultúrájukra, és érzik a felelősséget ebben. Egyenes, nem összetákolt emberhalmaz, hanem akik a gyökereiket ismerik, tudják. Ezt kell erősíteni bennünk. Szóval lényegileg, filozófiáját tekintve másképp képzeljük ezt el” – szögezte le a direktor.
„Az első pillanattól kezdve hangsúlyoztuk, hogy a tanárok végigvihetik a kurzusaikat, megkaphatják a képzést. A legfájóbb az, hogy sztrájkot hirdetnek, hogy a tanári kar egy másodpercet nem volt hajlandó velünk együttgondolkodni, előre megírt koreográfia mentén nem akart dolgozni, végig őszintétlenek voltak” – vélekedett Vidnyánszky Attila.
„Egész más rendszerben kéne őket képezni, mert így megsanyargatott, darabokra tört emberkék vannak a rendszerben. A Színművészeti filozófiája szilánkokra törni az embereket” – vetette fel Vidnyánszky Attila.