A táborlakók élete nem csak játék és mese…valahogy így kezdődött, aztán augusztus 14-16-ig óriási sikerrel folytatódott. A Rákóczi Szövetség diákoknak megrendezett színjátszótáborába idén 22-en érkeztek a Felvidékről és Erdélyből (Temesvárról és Nagyváradról). A gyerekek az elmúlt évek Koronázási Szertartásjátékaiban vehettek részt mellékszereplőkként, idén azonban övék volt a főszerep.
A diákok az elmúlt nyolc év Koronázási Szertartásjátékaiból összeállított Visszatekintő játék című előadást adták elő több estén keresztül a Bartók Béla téren. Az Árpád-házi királyok életét felelevenítő darabot Lőrincz Zsuzsa írta és rendezte, Egyed Attila beszédtechnikát tartott, a koreográfusa Molnár G. Nóra volt.
De hogy milyen volt belülről nézve a munka, arról maguk, a táborlakók beszéltek:
Csáky Máté az Ipoly mentéről, Felvidékről érkezett, idén már negyedik alkalommal vesz részt a Rákóczi Szövetség által rendezett színjátszó táborban, mondhatjuk úgy is, már “öreg róka”.
“Betekinthetünk kicsit a színház világába, hogy hogyan is néz ki egy színész élete, egy próbafolyamat, hogyan dolgozik egy rendező vagy egy koreográfus.”
Szakács Kata Nagyváradról érkezett, harmadik alkalommal vesz részt a táborban, mert tavaly sajnos nem tudtak eljönni a csapattal.
“Az előző években a Koronázási Szertartásjátékban játszottunk, most viszont egy visszatekintőt állítottak össze, ráadásul itt nem a színészek a főszereplők, hanem mi, ami még izgalmasabbá teszi a munkát.”
Kuglis Albert Temesvárról érkezett ötödmagával második alkalommal vett részt a táborban, tavaly sajnos a koronavírus miatt nem jöhettek. Ő egyebek mellett Julianus barátot alakítja a visszatekintő játékban.
“Második Bélát is alakítom, szerintem az összes király között ő a legkülönlegesebb, hiszen nem lát. Így a színpadon olyan embernek kell kísérnie, akiben megbízom.”
Vasi Nélia Ipolyságról érkezett a második alkalommal vesz részt a táborban. Idén elég sok szerepet kapott, hiszen kikiáltóként ő indítja az előadást…
“Aztán rohanás átöltözni, táncolunk, énekelünk, beöltözök Anonymusnak, majd Ilonaként térek vissza a színre.”
Persze a munka mellett a táborlakóknak jutott elég idejük szórakozásra is. Például ellátogattak Székesfehérvár egyik leghíresebb nevezetességébe, a Bory-várba. Ahol a kövek beszélnek, amit országszerte, határon innen és túl is csak a hitvesi szeretet jelképeként emlegetnek.
A Rákóczi Szövetség színjátszótáborának diákjainak szűk egy hét állt rendelkezésükre, hogy színpadra állítsák Visszatekintő játékukat, amit a Koronázási Szertartásjáték vetítései előtt mutattak be. A produkció premierje augusztus 14-én volt, a diákok óriási vastapsot kaptak.
A Visszatekintő játékot követően, 20.30 órakor kezdődött a vetítés, a Koronázási Szertartásjátékok elmúlt éveiből született válogatás: augusztus 14-én, szombaton III. Béla – Az aranykor trónusán című, augusztus 15-én, vasárnap II. András – Csillaghullásban álmodó, augusztus 16-án, hétfőn IV. Béla – Az élet magja.
A negyedik Kárpát-medencei Színjátszó Tábor záróeseményét ismét a székesfehérvári Városházán tartották meg augusztus 16-án.
Csáky Csongor, a Rákóczi Szövetség elnöke szerint egy kisebbfajta csoda, ami itt, a koronázóvárosban történik. Gratulált a produkcióhoz, és köszönetet mondott a színháznak, a fiatalokkal foglalkozó művészeknek, a városnak a befogadásért és a hagyományteremtésért, ami valóban színfolt a szövetség nyári rendezvényei között. „Abban hiszünk, hogy ami veletek középiskolás korban, 14-18 éves korotokban történik, arra évtizedek múlva is szívesen fogtok visszaemlékezni. És ha ezt össze tudjuk kötni élményekkel, értékekkel, a magyar kultúra értékeivel, akkor az a ti felnőtt korotokban is segít abban, hogy amit szüleitek nektek átadtak, azt ti is továbbadjátok. Ez a közösség megmaradásának is a záloga.”
A táborzáró ünnepséget a Városháza Dísztermében tartották, ahol először egy a táborról, a próbákról szóló kisfilmet vetítették le. Dr. Cser-Palkovics András polgármester a köszönet szavai mellett a reményét fejezte ki, hogy a program jövőre is visszatér, és visszatérnek a résztvevők is a táborba, valamint folytatódik az együttműködés a szövetség, a színház és a város között. A jó táborhoz hozzátartozik úgy a vidámság, a jókedv, ahogy a megfáradt pillanatok is – reflektált a kisfilmben látottakra. A Díszteremben tartott ünnepségen az Aranybullát ábrázoló falfestmény mellett a magyar államiság kialakulásának a fővárosában így fogalmazott: „Amit csináltatok az előző években, és amit most csináltatok, az nem szól másról, mint a leghitelesebb helyen megidézni a történelmet. Ez értékeket hordoz magában, és üzen vele a mának is, a jövőnek is, aminek ti az alkotói részét vállaltátok. Köszönöm szépen!”
Dr. Szikora János, a Vörösmarty Színház igazgatója a záróünnepség apropóján azt fogalmazva meg, hogy valami igazából csak most kezdődik el, hiszen hagyomány teremtődik ezzel az előadással. A szertartásjátékoknak egy fontos mondatát idézte: „A leromboltat építsd fel, a felépítettet őrizd meg!” – amit évszázadokon keresztül mondott ki a koronázó érsek, és ismételt utána a koronázandó király, egy óriási szellemi stafétát átadva.
A szertartásjátékok fantasztikus sorsokat mutattak be a közönségnek, és nagyon sokan voltak kíváncsiak az előadásokra, idézte fel a kilenc éves történetet. A megjelent fiatalok a magyarságnak azt a részét képviselik, akik ugyan az országhatárokon kívül élnek, de a nemzeti kultúrát képviselik, és a régió élő reprezentánsai, a gyökerek hagyományainak továbbadói.
A találkozó résztvevői az ünnepséget követően közösen nézték meg a koronázási ékszereket, a limoges-i korpuszt, majd betértek a polgármester dolgozószobájába is.
Fotók: Torma Sándor
A Táborzáróról Molnár Artúr készített képet