Pszichológiai mélység, intimitás, zavarba ejtő tabumentesség jellemzi a Variety által a tíz legígéretesebb forgatókönyvírónak választott Wéber Kata írói világát. A Szombat.org kérdezte.

A teljes interjú ITT olvasható.

A Pieces of a Woman színdarab változatáról és a filmről szólva Wéber Kata elmondta: „A darab esetében az otthonszülés, és annak társadalmi konfliktusa érdekelt. Az a téma foglalkoztatott, hogy egy gyerek elvesztésének a traumája hogyan osztja meg a családot, és mindez hogyan manifesztálódhat egy családi vacsorán. Valójában az előadásban két nagyjelenet van, mintha egy történet két legfontosabb elemét mutatnánk meg, míg az, ami közte van, a nézői képzeletre van bízva. Miközben aztán az előadáson dolgoztunk, úgy éreztük, értékes annyira, hogy bővebben is ki legyen fejtve a szereplők sorsa. Valójában a két kulcsjelenetet emeltem át a színdarabból, a forgatókönyvben aztán sokkal erősebben koncentráltam a gyerekét elvesztő pár kapcsolatára. (…) Szerettem volna a veszteség elszigetelt érzéséről beszélni. És, hogy egy nő a meg nem született gyermekének is az anyja marad.”

 A Pieces of a Woman  filmben az újszülöttjét elvesztett nő gyászküzdelme mögött ott húzódik egy emigráns magyar zsidó család traumája is. Arról, hogy harmadik generációsként a filmmel együtt ő maga is végigment-e lelki stációkon identitás, a zsidósághoz való viszony tekintetében, Wéber Kata elmondta: „Vegyes családból származom, az édesapám nem zsidó. A szüleimtől olyan neveltetést kaptam, ahol a hovatartozás nagyon képlékeny. Bármelyik vallásban meg lehet találni Istent, és bármelyik vallás szülötteként lehet távol maradni tőle. Az én identitásom elsősorban az, hogy alkotó embernek érzem magam. Az pedig, hogy éppen milyen területen dolgozom – színészként, dramaturgként vagy épp forgatókönyvíróként – láthatólag változik. Játszottam kőszínházban, a Radnótiban, mellette független színésznőként a Proton előadásaiban, külföldi koprodukciókban. Dolgoztam európai színházakban, írtam operalibrettót, most pedig épp itt tartok. A személyiségemhez a folyamatos megújulás áll közel, így hálás vagyok a sorsomnak. A keresés az alkotói szabadságom legfontosabb eleme, ha máshoz nem is, de ehhez ragaszkodom.”

Wéber Katát arról is faggatták, Berlinbe költözése mögött is az alkotói szabadság áll-e, vagy az eltávolodás a hazai viszonyoktól: „Ha őszinte vagyok, nem is tudom. Kornéllal évek óta sokat dolgoztunk Németországban, és azt éreztük, főleg a kislányunk miatt, közelebb leszünk a kinti munkákhoz, ha ott is lakunk. Magyarországon, saját döntésből is egyfajta periférián mozogtunk, mondjuk nem is tapasztaltunk hatalmas nyitottságot arra vonatkozóan, hogy a színházi élet részesévé váljunk. Mindez, azt hiszem, teljesen természetesen adódott így, semmiképp nem valami kirekesztés következményeként. A külföldi munkák során viszont egyre terebélyesedtek a felkéréseink. Mégis, egy idő után azt hiszem – talán a korral is jár – belefáradtunk abba, hogy tűzijátékok legyünk. Visszajártunk Lengyelországba, Németországba adott színházakhoz, ahol már értjük egymás szavát.”

A teljes interjú ITT olvasható.