Úgy látja, beszántják a Színház- és Filmművészeti Egyetemet, noha nem hangoztatja úton-útfélen e véleményét és közben rendíthetetlenül tanít. A Magyar Narancs Zsótér Sándort kérdezte.
A teljes interjú a Magyar Narancsban olvasható.
Zsótér Sándor jelenleg három előadást rendez, egyet a másodéves osztályával Bertolt Brecht Arturo Ui feltartóztatható felemelkedése című darabján és négy Kleist-darab jelenetein dolgoznak. Máté Gábor negyedéves osztályával Peter Weiss Hölderlin című darabját próbálják. Szombathelyen A játszma vége című Beckett-mű próbáit kezdi.
A kérdésre, a diákokkal hogyan tud próbálni, elmondta: „(…) Szereztem, vagyis stricheltem egy próbatermet Budapesten meg egy lakást, ahol lakhatnak a diákjaim, így az óráik nagy részén élőben tudnak részt venni, ami lényegesen más hatásfokot jelent. (…) Sok kollégámmal együtt szeretnénk érvényesen lezárni ezt a félévet.”
A felvetésre, mintha tartózkodna attól, hogy az SZFE ügyéről beszéljen, úgy reagált: „(…) Annyira összetettnek látom az egész ügyet, képtelen vagyok egy álláspontot ugatni. Régóta vagyok ott, sok mindent láttam, látok, a méltánytalanságot is. Azt gondolom, hogy beszántják az egyetemet. Szeptember óta dolgozom, mint az állat. Ha nem szerénytelenség, a munkámmal, azzal a napi nem tudom hány órával képviselem a meggyőződésemet, és remélem, hogy ezzel teszem a legtöbbet. (…) Arra összpontosítok, ami ma van, és ezt próbálom megveszekedetten csinálni napról napra.”
Ősszel be tudták még mutatni Kárpáti Péter rendezésében a – Pilinszky János Beszélgetések Sheryl Suttonnal című könyvétől inspirált – Stork Natasával közös előadásukat, A nagy kapitulációt. Ennek kapsán úgy fogalmazott: “(…) 9 hónapon át improvizáltunk. Hetente egyszer találkoztunk, olyan volt, mint amikor az ember pszichológushoz jár. Minden alkalommal több órát beszélgettünk, amit rögzítettünk, majd egy ponton Péter elkezdte leíratni. Azt tudom mondani, hogy Kárpáti valamit nagyon tud. Inkább zárkózott vagyok, de elfeledkeztem a diktafonjáról. (…) Kérdeztem Natasát, mit ért Monori Lili azon, hogy kapitulál. Egyszer tanácsként mondta ezt neki. És visszajött Lilitől egy interjújában, hogy “az ember nem tud mást tenni, mint lefekszik és megadja magát”. Megint csak az SZFE: nem tudom megoldani az egyetemen a helyzetet, nem is akarom, mert nem akarok magamnak ilyen feladatot adni. Azt gondolom, tudni fogom, hogy eddig és nem tovább.”