Brigitte Bardot francia színésznő, az 1950-60-as évek szexszimbóluma szeptember 28-án ünnepelte kilencvenedik születésnapját.

Brigitte Anne-Marie Bardot Párizsban született, jómódú, konzervatív katolikus családban nevelkedett. Szülei megkövetelték a jó modort, az illő ruhaviseletet, ügyeltek a megfelelő barátok kiválasztására és a taníttatására. Ötéves korától járatták zene- és táncórákra, anyja a jövendő kecses balerinát látta benne, Brigitte pedig a kitörés lehetőségét.

Tizenhat éves korában már az Elle magazin címlapjáról mosolygott bájos, kicsit szemtelen kamaszarcával. Így fedezte fel a film számára a rendező Roger Vadim, aki – a szülők heves ellenzése dacára – 1952-ben feleségül vette, és sztárt faragott belőle. Tőle tudta meg, hogy ajakbiggyesztése ellenállhatatlan, szűk farmerbe és merész bikinibe bújtatott teste izgató, ő pedig tökéletesen domborított a felvevőgép előtt. Kilenc közös filmet forgattak, együttélésük öt évig tartott.

Az ifjú szépség 1952-ben, A normandiai odú című film forgatásán állt először a felvevőgép elé, majd rövid tengerentúli kiruccanás után (1953-ban Hollywoodban Kirk Douglas partnereként játszott A szerelem törvényében) ismét hazájában forgatott. Néhány felejthető filmben nyújtott felejthető alakítás után, 1956-ban férje rendezésében készült el az első igazi Bardot-film, az És Isten megteremté a nőt, amelyben partnerével, Jean-Louis Trintignant-nal mindketten sztárrá emelkedtek.

A film kezdő jelenetében a hason fekvő, anyaszült meztelen Brigitte Bardot maga volt a csábítás, az asztalon mezítláb lejtett tánca sokak szerint a filmtörténet egyik legerotikusabb jelenete. A szexuális forradalom megtestesítőjévé vált Bardot pimasz pucérkodása alaposan feldühítette az erkölcscsőszöket, a lesújtó kritikák nyomán a film otthon megbukott, az amerikai közönség azonban özönlött a mozikba.

A Life magazin így írt róla: „a Szabadság-szobor 1886-os megérkezése óta francia lány ennyire még nem villanyozta fel az amerikaiakat.” A női szexualitást a maga természetes, erotikus módján megmutató hamvasszőke Bardot nagyban növelte a francia film reputációját, így végül prűdebb honfitársai is megenyhültek, és 1970-ben elsőként az ő vonásai alapján mintázták meg a Franciaországot szimbolizáló, minden közintézményben elhelyezett Marianne mellszobrát.

Pályafutása során 21 év alatt közel félszáz filmet forgatott. A bájaira épülő 1959-es Babette háborúba megy izgalmas kalandtörténet, az 1960-as Igazság az önmaga által legjobbnak tartott filmje, az 1961-es Magánélet (Marcello Mastroiannival) nem nélkülözi az önéletrajzi vonatkozásokat. Legsokoldalúbb alakítását A megvetés című 1963-as Jean-Luc Godard-filmben nyújtotta.

A róla szóló Kedves Brigitte című amerikai film felvételeire házhoz jött a forgatócsoport, mert ő nem akart Amerikába menni. 1965-ben készült Louis Malle rendezésében a Viva Maria (Jeanne Moreau-val), amelyet a Hímnem, nőnem, egy újabb nagyszerű Godard-film követett. 1968-ban Sean Connery oldalán szerepelt a Shalako című westernben.

Énekesnőként öt nagylemezt és tucatnyi kislemezt adott ki, leghíresebb a Franciaországban igen népszerű Serge Gainsbourg társaságában készített Bonnie és Clyde 1968-ból. (Klasszikus dalukat 2011-ben Gainsbourg fiával Scarlett Johansson énekelte lemezre.

A színésznő magánéletében is szenvedélyes volt. Sok férfi élvezhette bájait, és még többel hozták hírbe. Férjei sorában Vadimot a színész Jacques Charrier követte, akitől 1960-ban fia született. Később három évre Günter Sachs német milliomos playboy hitvese lett, 1992 óta Bernard d’Ormale szélsőjobboldali politikus felesége.

Utolsó filmjét, a Don Juant 1973-ban forgatta, azóta minden idejét az állatvédelemnek szenteli. Gyermekkora óta vannak állatai, szavai szerint az állatok szeretete mentette meg, ha mélyponton volt, és állatvédőként ezt az odaadást szeretné viszonozni. 1986-ban létrehozta a Brigitte Bardot Állatvédő Alapítványt, amelynek ma is fáradhatatlan aktivistája. (Az alapítvány vette gondjaiba a nemrég elhunyt Alain Delon utolsó kutyáját, Loubót.)

Az állatok védelmében nem ismer lehetetlent, ezreket mozgósított a bikaviadalok ellen, eutanáziától mentett meg elefántokat, tiltakozott az amerikai medve- és a japán bálnavadászat, az állatkísérletek, a kegyetlen vágóhídi módszerek, a franciaországi rókák kilövése ellen. Jelentős előrelépésként értékelte a vadon élő állatok cirkuszi szerepeltetését tiltó 2021-es francia állatjogi törvényt.

Csípős nyelvvel bírál politikusokat és pályatársakat egyaránt. Egy 2018-as nyilatkozatában a mai színésznőket csúnyának, rosszul öltözöttnek tartja, hiányzik belőlük az elegancia, nem ébresztenek álmokat. „Szerencsére velünk van még Catherine Deneuve, aki továbbra is csodálatos. Kár, hogy bundát hord! Számomra olyan ez, mintha egy tömegsírt hordanánk a vállunkon” – dicsért és kritizált egyszerre.

Visszavonulása óta közéleti szereplésével borzolta a kedélyeket: támogatta az eutanázia legalizálását és az öngyilkossághoz való jog elismerését. Rasszista nyilatkozatai miatt vádolták fajgyűlölettel és idegenellenességgel, emiatt már többször is elítélték, köztudottan rokonszenvez a Marine Le Pen fémjelezte szélsőjobboldali Nemzeti Tömörüléssel.

Brigitte Bardot neve mítosz, dalokban énekelték meg, hajót neveztek el, könyvet írtak róla. Saint-Tropez-ben él, ahol szobra is áll, és még ma is hír a világsajtóban, ha történik vele valami. Memoárja magyar nyelven 2018-ban jelent meg A küzdelem könnyei címmel, 2023-ban a France 2 televízió életéről szóló filmsorozatot sugárzott. Várhatóan jövőre kerül a mozikba a Bardot című dokumentumfilm.