Tadeusz Słobodzianek lengyel drámaíró A zseni című művét vitte színre Ascher Tamás a Katona József Színházban. A darab Sztálin korába repít vissza, és ahogy a rendező fogalmaz: „kortársi kérdésekkel vallatja a kultúrtörténeti múltat”.
Ajánló a darab elé:
„Hogy járt-e valóban 1937 telén Sztálinnál a Művész Színház megalapítója, az egyetemes színházművészet óriása, Konsztantyin Sztanyiszlavszkíj; erről nincs megbízható adat. De járhatott volna, mert minden egyéb, ami ennek a másfél órás Słobodzianek-darabnak történelmi háttere: igaz. Valóban üldözte Sztálin Mejerholdot, – az ekkor már világhírű rendezőt – színházát bezáratta, ő pedig az idős Sztanyiszlavszkíj védőszárnyai alatt még dolgozhatott egy darabig.
És valóban, a darabban elhangzó mondatoknak megfelelően, Sztanyiszlavszkíj halála után Mejerholdot letartóztatták, majd kivégezték, feleségét rablótámadást imitálva legyilkolták.
![](https://i0.wp.com/wp.szinhaz.online/wp-content/uploads/2022/10/310682394_10166591795780384_4544245836938439527_n.jpg?resize=768%2C512&ssl=1)
A darab fókuszában egyetlen helyzet, Sztálin és Sztanyiszlavszkíj képzelt beszélgetése áll: az idős mester helyzetgyakorlatok sorával oktatja a diktátort, hogyan tűnjön még hatékonyabb önkényúrnak, hogyan keltsen még nagyobb rettegést – s mindezért cserébe néhány művész számára kér kegyelmet, elsősorban Mejerhold számára.
A darab: az óvatos és ravasz színházi vénember, meg a paranoiáját jól leplező, még ravaszabb önkényúr párviadala. A néző pedig megpróbálhat eligazodni: valóban ennyire ismeri a diktátor a kor színházi-irodalmi beltenyészetét, esztétikai és pozícióharcait? Mi mozgatja döntéseit a kultúrharcban, személyi politikáját?
![](https://i0.wp.com/wp.szinhaz.online/wp-content/uploads/2022/10/310317967_10166591791590384_299933134137470680_n.jpg?resize=768%2C512&ssl=1)
Słobodzianek lengyel drámaíró, A mi osztályunk című művét a Katona tette ismertté. Ebben a darabban is kortársi kérdésekkel vallatja a kultúrtörténeti múltat, amelyet egyébként részletekbe menően hiteles tényekkel tálal. Valóban létező személy volt a fő-kritikus, Kerzsavcev: élete jól példázza a máig eleven tipust, a véleményeit hatósági kívánalmakhoz igazító állami embert. És létezett a sötét előéletű Poszkrjobiscsev, a mindenható titkár is.
Reményeim szerint a nyomasztó, borzalmas tényekből született mű eleven, szórakoztató és fanyar humorú előadás lesz a Kamrában.”
Ascher Tamás
Kritikus szemmel a produkcióról:
„A szembenézés a saját múltunkkal tehát változatlanul nem erősségünk, de akkor mi a célja a Katona József Színháznak és Ascher Tamás rendezőnek A zseni bemutatásával? A zseninek és Vişniec III. Richárdjának is van egy általános diktatúraellenes üzenete, és mindkettővel kapcsolatban felmerül a nézőben, hogy a látott történetben, a szörnyűségekben kell-e vajon jelenünkre utaló konkrét megfeleléseket keresgélnie. De szerencsére nem kell, mert nincsenek bennük ilyenek, legalábbis konkrétak nem. Kétszeresen is szerencsére.
![](https://i0.wp.com/wp.szinhaz.online/wp-content/uploads/2022/10/311009500_10166591790725384_634141827482546331_n.jpg?resize=768%2C512&ssl=1)
Mert ez azt is jelenti, hogy jelenünk azért nem ennyire sötét, és (másodszor) a színház is szánalmasan sekélyes volna, ha ilyen direkt megfelelésekkel operálna. Akkor viszont a rejtett üzenet jelen esetben „csupán” az lehet, hogy ismerjük meg jobban és jobban, valamint tartsuk meg a tudástárunkban a diktatúrák természetrajzát, mert nem árt e téren folyamatosan résen lenni. Ezzel csak egyetérteni lehet, úgyhogy már csak az a kérdés, színházilag mennyire sikeres a produkció (arra meg még visszatérünk, miért is nem szeretjük feldolgozni a saját múltunkat).
![](https://i0.wp.com/wp.szinhaz.online/wp-content/uploads/2022/10/311091434_10166591795170384_7763759232889126075_n.jpg?resize=768%2C512&ssl=1)
A zseni a Kamrában remek előadás. Ez elsősorban a négy kitűnő színésznek köszönhető. Játékuknak nincs egyetlen egy olyan mozzanata, pillanata sem, amely ne lenne figyelemre érdemes. Teljesítményük minőségét nem lehet egymás közötti rangsorba helyezni, mind a négyen – stílszerűen szólva – zseniálisak.” – írja a darab kapcsán a Kútszéli Stílus.
„(…) Valós szereplők népesítik be tehát a párbeszédekből kirajzolódó világot, bár arról nincs megbízható adat, hogy a Művész Színház megalapítója, az egyetemes színházművészet óriása, Sztanyiszlavszkij járt-e valóban 1937 telén Sztálinnál, de járhatott volna, véli Ascher Tamás, mert minden egyéb, ami a másfél órás Słobodzianek-darab történelmi háttereként megjelenik, igaz. (…)
![](https://i0.wp.com/wp.szinhaz.online/wp-content/uploads/2022/10/310380329_10166591795355384_7855622716513922626_n.jpg?resize=768%2C512&ssl=1)
A mindig zseniális Fekete Ernő Sztálin szerepében is szinte átlényegül, és ahogy azt mondja, „tudom”, abban minden benne van. Máté Gábor pocakos Sztanyiszlavszkijként a jól ismert, vicces grimaszait hozza. Elek Ferencnek a beszari kritikus szerepe nem ad túl sok játékteret, ahogy Kocsis Gergelynek sem a titkár figurája. És bár Vajda Vilmos jóvoltából időnkét hatásos zene szól a vetített képek alatt, összességében inkább a párbeszédekben elhangzó mondatok fontosságára fókuszál az előadás” – fogalmaz Sümegi Noémi kritikája az Indexen.
![](https://i0.wp.com/wp.szinhaz.online/wp-content/uploads/2022/10/311169005_10166591791505384_7852572824010863182_n.jpg?resize=768%2C512&ssl=1)
Tadeusz Słobodzianek: A zseni
Fordította: Spiró György. Díszlet: Khell Zsolt. Jelmez: Szakács Györgyi. Dramaturg: Török Tamara. Zene: Vajdai Vilmos. Fény: Pető Gergő.
Videó: Koltay Dorottya Szonja. Súgó: Boncza Anita. Asszisztens: Hornung Gábor. Rendező: Ascher Tamás.
Szereplők: Fekete Ernő, Máté Gábor, Kocsis Gergely, Elek Ferenc.
Kataona József Színház, Kamra, 2022. október 14.
Fotó: Rácz Gabriella