Szeptember 7-én, kedden, 21 órától látható az M5 csatornán a tatabányai Jászai Mari Színház előadása. Spiró György darabját Szikszai Rémusz rendezte.

A komédia egy vilnai színházban játszódik, ahol éppen legújabb bemutatójukra, a Tartuffe-re készülnek az alkotók. Főszereplőjük, Bogusławski azonban nem jelenik meg a próbákon. A társulat mégis elkezdi a munkát, ám váratlanul megérkezik egy idegen. A történet betekintést nyújt egy színházi próbafolyamat világába és egy olyan társulat életébe, ami kicsit sem olyan önfeledt, mint ahogyan azt a látszat mutatja. 

Az imposztorban a konfliktus csak késleltetve világosodik meg. A mélyben az elnyomó, manipulációra mindig kész hatalom áll szemben a személyiségükben, egzisztenciájukban kiszolgáltatottakkal. Ők azok, akiknek most már illúzióik sincsenek. Az eszméket, az erkölcsi normákat fölfalta a fölkelés, a megtorlás,az emigráció, a háború, a megszállás, a vereség – és a változatlan, csak rafináltságában változó hatalom. Ezt az állapotot zavarja meg Boguslawski, a Mester.

A főbb szerepekben Bajcsay Mária, Crespo Rodrigo, Danis Lídia, Dévai Balázs, Fodor Tamás, Honti György, Kardos Róbert, Király Attila, Lapis Erika, Maróti Attila, Megyeri Zoltán, Mihály Csaba, Mikola Gergő, Szabó Emília, Baksa Imre, Széles Tamás és Végh Péter látható.

Jászay Tamás a Revizor Online-on megjelent kritikájában úgy fogalmazott a darab kapcsán: „Fodor Tamásra várt ez a szerep, mi meg arra vártunk, hogy megkapja végre. Először arról, mit csinál Fodor némán. Áll a nyitó képben hosszan, egyedül, elöl középen, kalapja karimája takarja az arcát, nem látom, csak érzem, hogy ő az, neki kell lennie, ferdén fölfelé kémlel a színház beázó tetején át a gondosan elhelyezett fémvödörbe csepegő víz forrására. Nem kérdez, nem méltatlankodik, de gondol. Később, egy nagy és hangos jelenetben (és milyen sok ilyen van ebben az előadásban) némán a rendezői balra húzódik, nem csinál semmit, csak ül a nagy fotelben, és figyeli a többieket.

Nem tudom, hogy csinálja, de láthatatlanná válik, összemegy a karosszékben, és hirtelen nem a tekintélyes színészt nézem, hanem egy láblógázó, huncut kölyköt, egy ősz, szakállas kisfiút látok. Igaz, olyasvalakit, aki minden lényeges és lényegtelen információt folyamatosan szív magába, hogy aztán a megfelelő dramaturgiai pillanatban előkapja és használja azokat.”

A tévéfelvétel szerkesztője Bányász Barna Zsolt, vezető operatőre B. Marton Frigyes, rendezője pedig Márton István volt.