Színházi gyakorlatát, majd még egy rövid időszakot a Szputnyik társulatánál töltötte, egészen annak megszűnéséig. Több független társulatnál is dolgozott, majd a Vígszínházhoz szerződött. Bach Katával Marton Éva beszélgetett a Revizor oldalán.
Egyetemistaként a Szputnyiknál kezdett, a társulat megszűnése után a Vígszínházba szerződött. Ennek kapcsán elmondta: „Más a kőszínházi lét, de végső soron a szakmában mind ugyanazzal foglalkozunk, történetek, szerepek igazságát keressük. (…) A Szputnyikból több kollégámmal együtt érkeztem a Vígbe, köztük volt Kovács D. Dániel rendező, sokáig az ő rendezéseiben játszottam a Pestiben és a Víg nagyszínpadán, de például Horváth Csaba Baal-előadásában is benne voltam. Ezek az előadások azt a törekvést is jelezték, hogy legyen átjárhatóság a különböző társulatok, munkamódszerek között. Hogy a jövőben mindez hogyan alakul, nem tudom. A sznobizmus éppen annyira káros a szakmánkra, mint az igénytelenség” – tette hozzá.
Bach Kata arról is beszélt, hogy úgy érzi, a Víg nagyszínpada függőséget okoz: „Olyan adrenalinfröccs, amire könnyen rá lehet szokni.”
A Vígben sok főszerepe van: Anna Karenina, Háború és béke, II. Richárd. Arról szólva, teher-e, hogy ennyi főszerepet visz, kifejtette: „Magamat korábban nem Natasa Rosztova vagy Anna Karenina szerepébe képzeltem: Eszenyi Enikő nyitotta fel a szememet ezzel kapcsolatban. A Színműn különc, fura emberként kezeltek, annak is gondoltam magam, aki nem klasszikusan finom, szép lány. Alkatomnál fogva valószínűleg elég sokáig szerencsés helyzetben leszek, de ez teher is, nagy szerepet ugyanis csak jó előadásban jó játszani, ráadásul a szerencse irigylendő dolog. (…) Nyitott és kíváncsi vagyok arra, hogy belőlem hogyan lesz színész vagy még felnőttebb színész. Ezek még képlékenyek, de remélem, sok mindenre alkalmas vagyok, mert akkor tud a színház valóban izgalmas maradni.”