Balsai Móni színművész élvezi a szabadúszást, és új szerepben is kipróbálta magát: idősebb kollégáit faggatta egy pódiumbeszélgetésben. Emellett pedig új monodrámát próbál. A Magyar Kurír kérdezte. Lapszemle.
A teljes interjú ITT érhető el.
Arról szólva, hogy érzi magát mostanában Balsai Móni elmondta: „Az anyaság sok mindent megváltoztatott bennem, de nagyon hiányzik, hogy újra színpadon állhassak. (…) A koronavírus-járvány eleinte nagyon nehéz volt számunkra, mert egyik napról a másikra lett vége mindennek. A korlátozások többekben sokkhatást váltottak ki, emiatt minket, művészeket sokszor kerestek meg különböző kérésekkel az otthon maradtak. Idővel azt vettem észre, még többet dolgozom, mint korábban: ott segítek, ahol tudok. Hirtelen nagyon sok feladatom lett, meséket olvastam fel, dolgoztam a Mottóval (Művészek az Otthoni Oktatásért), jótékonykodtam, interjút adtam, miközben fokozatosan kezdtem úgy érezni, ha már ezt a szörnyűséget hozta az élet, talán most érkezett el a pihenés ideje. Sokáig nehezen tudtam nemet mondani a felkérésekre, de végül sikerült, és ezzel sem színházban, sem forgatáson nem okoztam felfordulást. Ezért most teljes nyugalomban élek. (…) Habár alapvetően visszahúzódó vagyok, sokat jelentenek nekem a társas együttlétek. Éppen ezért gyakran gondolok a kollégákra is, és nagyon hiányolom azokat a nevetéseket, cinkosságokat, amik a munka közben behálózzák a mindennapjainkat”.
Évek óta szabadúszóként dolgozik. Arról szólva, miért döntött a színészi életmódváltás mellett, kifejtette: „Nagyon szeretek csapatban játszani, tartozni valahová, de amikor azt érzem, hogy korlátoznak, és olyan feltételrendszereket diktálnak, amiket nem tudok elfogadni, akkor képtelen vagyok a boldogságra. Olyannyira, hogy idővel megbetegszem. A szabadúszást egyszer léptem meg, és tartósnak bizonyul. Ez lehet az én utam, mert bárhová kerültem, mindenhol remek szerepeket kaptam, és könnyen beilleszkedtem.”
Az interjúban arról is szó esett, hogy ötször jelentkezett a Színművészetire: „Till Attila, akinek a Tiszta szívvel című filmjében szerepeltem, nagyon hízelgően úgy fogalmazott egyszer, hogy kaméleon vagyok. Talán ez lehet az a tulajdonságom, ami miatt nem vettek fel a főiskolára. Ott mindig valamit keresnek, de nagyon. Rengeteg színész akad, aki rendkívül karakteres hangban, beszédben, kinézetben. Számukra kifejezetten nehéz tágítani a játékteret, én viszont talán könnyebben tudok váltani a korok, stílusok között. (…) Higgye el, rossz vagyok versenyhelyzetben. Igaz, talán tényleg szürke kisegér voltam. Nem tudom. Mindenesetre az biztos, hogy nem vagyok egy figyelemfelkeltő egyéniség.”
Korábbi interjúiból is kiderül, hogy éppen egy monodrámán dolgozik a férjével: „Van egy színdarab, a címét nem árulom el, mind a ketten nagyon szeretjük. Én csak most értem be a szerepre, így Károly lefordította. (…) Valószínűleg zárt kapuk mögött, egyetlen kamerával rögzítve júniusban fogjuk először játszani a tatabányai Jászai Mari Színházban, de ősztől már közönség előtt szeretnénk.”