A Balázs Béla- és Aranytoll-díjas filmkritikus, filmesztéta egyike annak a 26 oktatónak, akik nemrég felmondtak a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. Báron Györgyöt kérdezte a HírKlikk.
A teljes interjú ITT olvasható.
30 éve tanított a Színház és Filmművészeti Egyetemen. Nem lehetett könnyű ennyi idő után felmondani. Arról, szólva, mi mindent mérlegelt, Báron György elmondta: “Nem nagyon kellett mérlegelni: nyilvánvaló volt, ha az SZFE politikai megszállásából nem lesz visszalépés, akkor én sem maradok itt. Nekünk, tanároknak, inkább csak az volt a kérdés, hogy mikor mondjunk föl? Én is azt szerettem volna, hogy ezt lehetőleg egyszerre tegyük meg, ne egyenként. (…) Amióta az új vezetés megalakult, egyetlen szakmai értekezletet nem hívtak össze. Helyette ultimátumszerű leveleket kapunk, amelyekből az is kiderült, hogy akik ezeket írták, nem csak a törvényesség kérdéseiben járatlanok, de a magyar nyelv és helyesírás szabályaiban is. Ami egy humán egyetemen elég kínos. Ezen kívül üres lózungokat hallottunk a nemzeti keresztény kultúráról, és arról is, hogy történelmi filmeket kellene készíteni. Az ilyen alkotások a legdrágábbak, tehát teljesen nonszensz erről beszélni az SZFE-n, ahol főleg dokumentum- és kisjátékfilmek készítése lehetséges.”
Vidnyánszky Attila kuratóriumi elnök szerint a tanárok a leggonoszabbul jártak el: úgy csináltak, mintha maradni akarnának, majd a februári félév kezdése előtti napon, vasárnap éjjel küldték el a felmondó leveleiket, hogy minél nehezebb helyzetbe hozzák a vezetőséget.
Ennek kapcsán kifejtette: “Ebből egy szó nem igaz, nem hiszem, hogy Vidnyánszky az utóbbi félévben egyetlen igaz szót is kiejtett a száján. Mindnyájan pénteken küldtük el a felmondásunkat, aznap, amikor a félévnek vége lett. Az SZFE honlapján – amelyen most már kizárólag az új vezetés diktátumai olvashatók, illetve szélsőjobboldali lapokból szemléznek – az szerepel, hogy rendkívüli felmondással távoztunk. Ez is hazugság. A rendkívüli felmondás azt jeleneti, hogy másnaptól már be sem megyünk dolgozni. Mi rendes felmondással távozunk, tehát harminc napos felmondási idővel, amit többen végig is tanítunk, éppen azért, hogy megkönnyítsük az átmeneti időszakot. (…) A Vidnyánszky által vezetett kuratórium nem csak a józan ésszel, és az európai kulturális értékekkel megy szembe, hanem a Magyar Köztársaság törvényeivel is. Jogerős bírósági határozat mondta ki, hogy a sztrájkunk törvényes volt. (…) A SZFE vezetői azonban úgy viselkednek, mintha ők a törvények felett állnának. Elképesztő, hogy ezek a jogsértő emberek fogják a diákokat tanítani például arra is, hogy mit jelent a művész társadalmi felelősségvállalása.”
“Úgy vélem, az egyetemünk a kultúrharc középpontjába került, egyik legfontosabb frontvonala lett. És mindez Vidnyánszky személyes bosszújáról is szól. Ő valahogy mindig, mindenütt elérte, hogy kő kövön nem maradhat, csak az, amit ő akar. Csakhogy az SZFE-vel sehogy sem boldogult” – vélekedett Báron György.
A felvetésre, miszerint Vidnyánszky azon sértődött meg, hogy nem indíthatott osztályt korábban a színművészetin, azt mondta: “Engem az ő sirámai a legkevésbé sem érdekelnek. Bár megjegyezném, Magyarországon nem jár állampolgársági és alanyi jogon, hogy valaki osztályfőnök legyen a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. Ezen az alapon még legalább száz kitűnő színházi szakember felróhatná, hogy ő sem kapott osztályt, és bosszúból elpusztíthatná az egyetemet. Ez teljesen nonszensz. Nem mellesleg Vidnyánszkynak már volt egy egyeteme Kaposvárott, tehát neki van a legkevesebb oka arra, hogy panaszkodjon. Továbbá szinte az összes pozíció, ami a színházi életben létezik, már az ő kezében volt, kivéve az SZFE. Úgy látszik, nem bírta elviselni, hogy nem minden az övé.”