Május 31-én kilencvenöt éves Clint Eastwood amerikai rendező, színész, producer, aki a rendezők közt a legidősebben kapta meg az Oscar-díjat.

Fiatalon volt bolti eladó, favágó, testőr, zenész és benzinkutas is. A koreai háború idején behívták, de a harctéren nem szolgált: amikor

egy tengerbe zuhant repülőgépről öt kilométert megtéve tempózott ki a partra, úszó kiképzőnek tették meg.

Leszerelése után Hollywoodban próbálkozott, de túl nagy ádámcsutkája miatt eltanácsolták. Végül bekerült egy westernsorozatba, a forgatási szünetekben Európába ruccant át filmezni.

A 193 centiméter magas fiatalemberre itt figyelt fel Sergio Leone rendező, aki több spagettiwesternjének (Egy maroknyi dollárért, Pár dollárral többért, A jó, a rossz és a csúf) főszerepét osztotta rá, de Eastwood a Volt egyszer egy vadnyugat harmonikás szerepét visszautasította.

A rezzenéstelen arcú, szűkszavú, de gyors kezű pisztolyhős beindította amerikai karrierjét is, de nem hagyta magát beskatulyázni, játszott háborús filmben (Kémek a sasfészekben, Kelly hősei), majd 1971-ben megtalálta Piszkos Harry.

Az öntörvényű, a nagyvárosi emberek védelmében kíméletlen kegyetlenséggel igazságot osztó zsaru szerepét öt filmben játszotta el.

1971-től rendez, sokszor a főszerepet is magára osztja. A kamera másik oldalán még nagyobb sikereket könyvelhetett el. Túl a hatvanadik életévén kapta első rendezői Oscar-jelölését, amelyet azonnal díjra is váltott:

a western műfaját megújító Nincs bocsánat című alkotásért 1992-ben a legjobb filmnek és a legjobb rendezőnek járó Oscar-díjat is átvehette. 2005-ben ismét tarolt az egy bokszolónő tragikus végű pályafutását elbeszélő Millió dolláros bébivel, 74 évével ő lett a legidősebben kitüntetett Oscar-díjas rendező (a gálán ott ült 96 éves édesanyja is).

A szív hídjai című érzelmes drámában Meryl Streep volt a partnere, majd a klasszikus film noir stílusban rendezett Titokzatos folyóért (2003) újabb Oscar-jelölés lett a jutalma.

A második világháborús Ivo Dzsima-i csatát amerikai (A dicsőség zászlaja) és japán (Levelek Ivo Dzsimáról) nézőpontból is feldolgozta. A kamera mindkét oldalán állt a nagy sikerű Gran Torinóban, amelyben egy zsémbes koreai veteránt alakított, aki különös kapcsolatba kerül bevándorló szomszédaival. Az Elcserélt életek című filmjében Angelina Jolie-t, a Nelson Mandeláról forgatott A legyőzhetetlenben Matt Damont és Morgan Freemant,

az iraki háborúban szolgált legeredményesebb amerikai mesterlövészről szóló drámában Bradley Coopert is aranyszobrocskára jelölték.

Ugyancsak megtörtént eseményeken alapult a Sully – Csoda a Hudson folyón című, egy Airbus utasszállító a New York-i folyóra történt szerencsés landolásáról forgatott Oscar-jelölt filmje, ahogy ezt követő több munkája is.

A párizsi vonat arról a három amerikai fiatalról szól, akik 2015-ben megakadályoztak egy terrortámadást egy Amszterdamból Párizsba tartó vonaton, a Richard Jewell balladája című film pedig az 1996-os atlantai nyári olimpiai játékok drámáját eleveníti fel, amelyben a címszereplő biztonsági őrt, aki egy hátizsákba rejtett pokolgépet talál és segít több száz ember kimenekítésében, előbb hősként ünneplik, később azonban azzal vádolják meg, hogy ő lehetett az elkövető.

2011-ben életrajzi drámát készített Edgar J. Hooverről, az FBI első igazgatójáról Leonardo DiCaprióval a főszerepben, majd 88 évesen, egy évtizeddel a Gran Torino után ismét egyszerre rendezett és játszott:

A csempész című filmben a világ legidősebb drogfutárját alakította, a Cry Macho – A hazaút című filmmel (2021) pedig visszatért a western műfajához (utóbbiban egy kiöregedett rodeósztárt formált meg,

akit felbérelnek, hogy keressen meg és vigyen át Mexikóból egy kamasz fiút a Texasban élő apjához). Eddigi utolsó, Kettes számú esküdt című thrillerét, amely egy gyilkossági ügy tárgyalásáról szól, tavaly mutatták be a mozik.

Az időskori alkotásaival beskatulyázhatatlanná vált művész musicalfilmet is rendezett, 2014-ben a Broadwayn is taroló Tony-díjas Jersey Boys musicalt vitte filmvászonra. Az 1988-ban a legendás dzsessz-szaxofonos, Charlie Parker életútját bemutató Bird című alkotásért pedig Golden Globe-díjjal jutalmazták.

????????????????????????????????????????????

Eastwood nagy dzsessz- és bluesrajongó, több filmjéhez maga szerezte a zenét (a Millió dolláros bébi zenéjéért Grammy-díjra is jelölték). Közismert kemény munkájáról, takarékos életmódjáról, valamint feltétlen megbízhatóságáról. Forgatáskor színészein a kevés sminket szereti, és pontos instrukciói alapján már az első felvételeket igyekszik rögzíteni.

Összesen tizenegy alkalommal jelölték Oscar-díjra. Warren Beatty mellett ő az egyetlen, akit kétszer is a legjobb színész és a legjobb rendezés aranyszobrocskájára nomináltak ugyanazért a filmért (Nincs bocsánat, Millió dolláros bébi), s az egyetlen, aki – rendezésért – mindkétszer nyert is. Oscar-díjai mellett 1994-ben Irving G. Thalberg-emlékdíjjal tüntették ki, többszörös Golden Globe-díjas és a Cecil B. DeMille-életműdíj birtokosa. Megkapta a francia Becsületrendet és a César-díjat, a Kennedy Center, az Amerikai Filmintézet és az Amerikai Rendezők Céhe (DGA), továbbá több filmfesztivál életműdíját.

A lelkes műgyűjtő hírében álló, szókimondásáról ismert, konzervatív nézeteket valló filmsztár a politikába is belekóstolt egy rövid időre:

a nyolcvanas évek második felében – elunva a hivatásos politikusok korruptságát és tehetetlenségét – elindult lakóhelye, Carmel (Kalifornia) városka polgármesteri tisztségéért, és meg is választották. Különböző kapcsolataiból több gyermeke született, közülük többen a művészi pályát választották.

Eastwood szerint a hosszú élet titka a testileg és szellemileg egyaránt tevékeny élet, azt vallja, hogy méltósággal megöregedni az egyik legfontosabb képesség.