„Hiszek abban, hogy ez a szakma meg tudja találni az egyensúlyt, de a megújulás nem megy nyitottság nélkül” – mondja Cseke Péter, a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház igazgatója az SZFE körül kialakult állóháborúról, aki a mandiner.hu-nak adott interjút.
A kérdésre, nem nyomja-e rá a bélyegét a színházi munkára, hétköznapokra az, ami Budapesten lázban tart embereket, Cseke Péter azt felelte:
“Igyekszünk dolgozni végre, most, hogy elindulhatott az évad. Az elfajult vita az egyetemen valójában a hallgatóknak a legrosszabb, hiszen nem kezdődött meg rendben a tanítás. Ezt sürgősen orvosolni kellene. A járványhelyzet miatt egyébként is sokszorosan nehezített a helyzete az oktatásnak és az előadóművészetnek. Ezt fokozni nagy felelőtlenség. A szenvedély mozgat minden művészt és alkotót, de a szenvedély nem azonos a kiabálással, sárdobálással. Súlyosan téved, aki ezt összekeveri. Van néhány kolléga, aki nagyon helyesen úgy döntött, marad az egyetemen, és megvárja, mi történik. Úgy gondolom, ez lenne a helyes magatartás” – fejtette ki a direktor.
Azt is elmondta, tud a tanítványai közül olyanról, aki csatlakozott a demonstrálókhoz: “Többen vannak, akik csatlakoztak, és vannak jó néhányan, akik nem. Ezt természetes dolognak tartom. A diákság hevülete tulajdonképpen dicséretes. Ki legyen lánglelkű, ha nem a fiatalok? Mondom ezt úgy, hogy magam is nagy forradalmár voltam. De attól tartok, nem néznek körbe a világban elég körültekintően ahhoz, hogy megértsék:az általuk olyan nagyon vágyott szabadságot nem a bezártságon keresztül tudják elérni. Nem akkor lesz valami jó, ha változatlan, hanem ellenkezőleg, ha nyitott. Én magam a színészképzés során – ötödéves színész osztályom van Kaposváron – nyitott, különböző nézetekhez igazodni tudó személyiségeket igyekeztem nevelni. Egy előadás megszületésekor a rendező elképzelése érvényesül, ezért is fontos, hogy sokféle véleményt, igazságot, sokféle életszemléletet ismerjenek meg a hallgatók” – nyilatkozta Cseke Péter.
Azt is kifejtette, hasonló nehéz helyzete volt, mikor 13 évvel ezelőtt kinevezték a kecskeméti színház élére: “Azt is mondhatnám, össztűz zúdult rám. Akkor egy év türelmet kértem. Egy év múlva a kritikusok vezéralakja, Koltai Tamás odajött hozzám, és bocsánatot kért – nagyon díjaztam. Ez az emberi nagyság. Így kellene most is eljárni.”
“Számomra a művészi munka lényege a megújulás. Mindig az vitt előre a pályámon, ha képes voltam megújulni, meghallgattam másokat, bíztam másokban, munkát tudtam adni vagy szerezni nekik. A megújulás nem megy nyitottság nélkül. (…) A különbözőségünk lehet előny is, kinyithatja a megértés tágasabb kapuit. Meggyőződésem, hogy mindenhol a vita, a versengés visz előre. A sportban, a politikában, a tudományban szervezett módon tudnak helyet adni a vitának. Miért nem tudjuk ezt a művészetben is életre hívni? A vita a fejlődés kulcsa. De a vita nem az, ha befogott füllel kiabáljuk a saját vélt igazunkat” – nyilatkozta Cseke Péter.
Azt is hozzátette: “Hiszek abban, hogy ez a szakma meg tudja találni az egyensúlyt. Ehhez, ha tanácsolhatok valamit: tessék megnyugodni! Ha ez megtörténik, üljünk le, és beszéljük át higgadtan.”