A Délmagyar Kertész Zsoltot kérdezte, aki 1989 óta tevékenykedik kellékesként a Szegedi Nemzeti Színházban.
„1982-ben volt szerencsém megnézni Goldoni Mirandolina című komédiáját Király Levente bácsival, Juhász Jácinttal, Kovács Zsolttal a főszerepekben. Annyira meghatározó élmény volt, hogy már 12 évesen eldöntöttem, hogy itt szeretnék dolgozni” – emlékezett vissza Kertész Zsolt.
A kellékes munka mellett 25 éven keresztül tevékenykedett ügyelőként is a teátrumban, mely munkássága elismeréseként a színház 2007-ben Varga Mátyás-díjjal tüntette ki.
Kertész Zsolt az évtizedek során a bolhapiacok és a régiségkereskedések törzslátogatójává vált a színház miatt. Mindig nyitott szemmel jár, hiszen ami egy hétköznapi ember számára lom, a színházban kincset érhet.
Az egyik legextrémebb feladatának emlékét meghökkentő fotó őrzi a kisszínház kelléktárának falán. A színpad alatt, esőkabátban áll egyik kezében egy levágott lábat tartva, tetőtől talpig vérben úszva.
– A Balta a fejbe című előadásban az egyik szereplő feldarabolta karddal a másikat. Az én feladatom az volt, hogy a színpad alól a megfelelő pillanatban felnyújtsam a lábcsonkot, közben véres fecskendőkkel spricceljem tele a színpadot. Ráadásul a fülét is levágta, amit aztán meg kellett ennie. Ezt úgy tudtuk kivitelezni, hogy minden előadás előtt kifaragtam párizsiból egy fülformát, amit piros ételfestékkel itattam be
– mesélte a Délmagyarnak.
„A kétezres évek elején a Padlás produkcióban hangzott el, hogy „majd, ha piros hó esik”. A darabtemetésen kellékes kollégáimmal gondoskodtunk róla, hogy meg is történjen. Nagyon meglepődtek a színészek, de nagyon tetszett nekik. A napi feszültséget oldják a vicces történetek, amelyek próbák, előadás közben spontán alakulnak” – árulta el.