Elek Ferencet többek között arról kérdezte a We Love Budapest, hogy érinti a kényszerű színházi szünet és milyen gondolatoka ébreszt benne az új helyzet, a bizonytalanság.
„Nehezen tudok mit kezdeni magammal. A karantén előtt majdnem minden este játszottam, és ami most van, az éles váltás ahhoz képest, túl hirtelen jött… De élvezem, hogy most több időt tudok együtt tölteni a kedvesemmel. Ami rossz, az pedig az aggódás és a félelem. Nem is magam, hanem a családom miatt aggódom elsősorban, hogy velük minden rendben legyen. Attól pedig félek, hogy ez az egész mit hoz magával. Féltem az embereket… De remélem, hogy a világ érzékenyebbé válik majd a globális problémákra, mert egyébként kevésbé az. A most kialakult helyzet talán alkalmat teremt arra, hogy mindenki magába nézzen kicsit, és átértékeljen bizonyos dolgokat. Szeretném, ha az emberek okosabban élnének és felelősségteljesebben viselkednének” – nyilatkozta a színész.
A kérdésre, mit fog csinálni, miután visszaállt a megszokott rend, azt felelte: „Megölelem a szeretteimet. Ha most találkozom valamelyikükkel, akkor is maszkban és két méter távolságból beszélünk egymással. De azt alig várom, hogy letéphessem végre a maszkot a fejemről, és megölelhessem a gyermekem.”
Arról is beszélt, mi hiányzik a megszokott életéből: „Sok minden. Amikor beütött a baj, épp minden téren nagyon jól mentek a dolgok. A Katonában remek szerepek találnak meg, közben három filmre is kaptam felkérést, és a tévében is jól fut a Tanár című sorozat, amiben én is játszom. A munkám és a színház nagyon hiányzik. Nagyon szeretnék újra nagyon fáradt lenni, hogy azon sopánkodhassak, mikor tudom magam végre kialudni. És az is hiányzik, hogy bármikor el tudjak menni bárhova, legyen szó az anyukámról vagy egy moziról.”