Nehéz kabát címmel írt nekrológot Lőkös Ildikó dramaturg Vera néniről, aki korábban az Új Színházban, az újranyitás óta pedig a Játékszínben dolgozott nézőtéri felügyelőként.

Nehéz kabát

Kecskésné Ördög Veronika (1939 – 2021) elment

Ő érkezik elsőnek a színházba, s ő megy el utolsónak. A néző vele találkozik először. Munkaköri kötelessége szeretni az embereket. Nézőtéri felügyelőnek hívják.

Ő akkor indul a munkába, mikor más befejezi. Azért él, hogy másokat örülni lásson.
Tegnap óta eggyel kevesebben állnak a színház, pontosabban a Játékszín ajtajában.
Kecskésné Ördög Vera máshol nézi a jegyeket.

Verával több évtizede ismertük egymást. Imádta a színházat, s a színház is őt.

Volt egyszer, hogy castingot tartott, vagyis fölvételiztette a meghirdetett nézőtéri munkatárs pozícióra jelentkezőket. Kígyózó sor volt az asztala előtt.

– Mi alapján választasz, Verocska? – kérdeztem tőle.

– Fontos a műveltség, az intelligencia. Ha kérdezik az előadásról, a művészekről, tudjon felelni. De türelmesnek is kell lennie, mert nem mindig könnyű a nézőkkel. És hát nem elhanyagolható a testi erőnlét sem.

– Hogy hogy? Tán megveritek a renitens nézőt?

– Ugyan! De tudod, milyen nehezek a kabátok, táskák, amiket beadnak?

Vera művelt volt, intelligens, türelmes. Elbírta a kabátokat is. És más színházi terhet is.

De most te már csak pihenj, Verácska, majd mi cipeljük tovább a nehéz kabátokat!

A hiányoddal a szívünkben.

Lőkös Ildikó, a Játékszín dramaturgja