Voltaképpen Annie, a vérbeli primadonna okozza a kalamajkát, állítja elő Molnár Ferenc örökzöld komédiájának alaphelyzetét. (Amennyiben elfogadjuk a „mindig a nő választ” közkeletű szabályt.) A nagyváradi Szigligeti Színház rég várt határontúli vendég a Szentendrei Teátrum programjában, a Molnár klasszikust május végén mutatták be a Pece-parti Párizsban – ahogy Ady Endre nevezte a várost. Az Annie-t játszó Trabalka Cecíliával, a nagyváradi színház színművészével készült interjúnkból kiderül, hogy bizony megküzdött a habkönnyű vígjáték női szerepével, és az is, hogy megnyerte a játszmát. Valamint, hogy a színjátszás mellett zeneszerző és elektronikus zenész is. Ezért Cecília elvállalt Szentendre nyári kulthelyén, a dunaparti Kacsakőben, egy szombat délutáni lazulós DJ szettet is. Érdekes felállás: két Molnár előadás között a primadonna elektronikus zenét játszik! 

Meglepődtél, amikor rád osztották Annie-t, aki egy igazi hajtűdobáló, szeszélyes színésznő?  Jól gondolom, hogy színészileg te inkább egy intellektuálisabb alkat vagy?  Karakteres, sokoldalú, igazi modern nő. 

Valóban ritkán látnak belém primadonnát. Mindemellett rengeteg, színes női szerepet játszottam, sőt, férfiakat is, például Fortinbrast és Sírásót a Hamletben, Kurrah-ot a Csongor és Tündében, vagy Omikront a Tündér Lalában. Talán éppen ezért döntött úgy Balogh Attila rendező, hogy nem tipikus naivára osztja ezt az emblematikus alakot. Azt rögtön éreztem, hogy Annie sokoldalú, igazi kaméleon, ami azonnal megfogott. Inspirált és megijesztett egyszerre a figura ezerarcúsága, ami sok mindent megenged, a színészi kifejezőeszközök egész arzenáljára van szükség. 

Milyen volt próbálni Annie-t? Hogy barátkoztál össze vele?

Ahogy elkezdtük a munkát, egyre nagyobb kétségbeesés lett úrrá rajtam, féltem, hogy nem tudom megoldani. Még azt a hibát is elkövettem, hogy felvételről megnéztem egy nagy elődöt. A próbákon kerestem Annie helyzeteiben a kapaszkodókat, a konfliktusokat, de rá kellett jönnöm, hogy neki nem probléma az, amiről az egész darab szól. Vagyis, hogy el kell sikálni, hogy megcsalta a vőlegényét. Attila, a rendező is mondta, hogy ne erőlködjek, ez a nő minden helyzetet simán csak megnyer. Oké, de akkor mit fogok játszani? – kérdeztem. Majd ezek után ellazultam, és elkezdtem élvezni, hogy Annie ilyen. Egyszerűen ilyen. Pikáns, izgalmas előadás lett a végeredmény.  

Hányszor játszottátok eddig?

Még csak négyszer, mert május legvégén volt a bemutató. 

Hogy fogadta a nagyváradi közönség?

Nagyon jól, azt éreztem, hogy ki vannak éhezve Molnár Ferencre. Akinek a zsenialitására én is minden előadáson rácsodálkozom.

Nem csak színművész, de DJ és zeneszerző is vagy, gyakran zenei vezetőként is közreműködsz. Érdekes és formabontó az életrajzod. 

Szegedi vagyok, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen végeztem. A diploma után nekem nem ajánlottak rögtön szerződést, légüres térbe kerültem. Ekkor kezdtem komolyabban zenével foglalkozni. Nem csak szakmailag, emberileg is ez húzott ki a pácból. Elektronikus zenével foglalkozom, house-szal, technoval, de világzenét is mixelek. Ehhez csatlakozott aztán a színészi karrierem újra, amikor Nagyváradra szerződtem. De párhuzamosan a zeneszerzés is megmaradt gyakorló identitásomnak. 

Nagyváradnak hatalmas kulturális hatása van, a fél magyar irodalom bölcsője, amellett egy hangulatos, magával ragadó város. Szeretsz itt élni?

Nagyon megszerettem, belaktam a várost, ami most tényleg látványosan fejlődik. Pezsgő, multikulturális aurája van, ami egyébként jellemző az erdélyi városokra. Mégis azt érzem, itt azért még sok kihasználatlan lehetőség van. 

A román színház a világ élvonalában van. Hatással van az erdélyi magyar színházakra a román művészet egyedi látásmódja?

A román színjátszás expresszionista és avantgarde gyökerei miatt egészen máshogy fogalmaz, mint a magyar színház. A romániai magyar színjátszásra viszont jó hatással van az, hogy egy teljesen más kultúra tőszomszédságában fejlődik. Mindez izgalmas művészi munkára ad lehetőséget, de azért hozzá tartozik a dologhoz az is, hogy a magyar színházak nagyon kiszolgáltatott helyzetben vannak. A közpénzből finanszírozott magyar kultúra a fennmaradásért küzd.
A helyzeten a pandémia is rontott, komoly erőfeszítéseket kell tennünk azért, hogy megteljen a nézőtér. Ezt a problémát valószínűleg sok szakmabeli ismeri, országtól függetlenül.

Neked személy szerint, valamint a színházadnak milyen a viszonya a román nézőkkel, lakosokkal?

Az etnikai konfliktus és a konfliktuskeltés a politika szintjén jelen van az életünkben. Látjuk a játszmákat, némelyek hatását a bőrünkön is érezzük, de mint közember, nap mint nap nem ezt tapasztalom. 12 éve lakom itt és egyetlen atrocitás sem ért, inkább barátságok szövődtek. Erdélyben minden magyar színházban, a nagyváradiban is, feliratozzuk román nyelven az előadásokat. Ez alap. 

Két szentendrei fellépés között, a város nyári kulthelyén, a Kacsakő Bisztróban is láthatunk majd téged, mert a Dunaparton fogsz egyet zenélni.

Igen, felkértek, hogy játszák egy kis zenét szombat délután az ott lazuló vendégeknek. Aztán este megint jöhet Annie és a Játék a kastélyban a Városháza udvarán. Szívesen vállaltam, nekem a zene és a színház kiegészítik egymást. Ez tart egyensúlyban. 

Szerző: WL

Fotó: NAgyváradi Szigligeti Színház