Feke Pál az Erkel Színházról, az apaságról, a szakítása utáni időszakról és az önismereti munkáról is beszélt Krizsó Szilvia Kösz, jó(l) vagyok! című podcastjában. A színész-énekes közel harminc év után is a szenvedélyt tartja a színpadi munka egyik legfontosabb feltételének.

Hogyan változik az elismerés jelentősége egy művész életében, és hogyan fér össze a színészi pálya, a produceri munka és az apaság? Ezekről is szó esett Feke Pál és Krizsó Szilvia beszélgetésében, amely november 4-én jelent meg a Kösz, jó(l) vagyok! podcastban.

Feke Pál az Erkel Színházról és a színpadi szenvedélyről

A musicalek és a produceri feladatok mellett Feke Pál arról is mesélt, mit jelent számára az Erkel Színház társulatához tartozni, és hogyan talált vissza a színpadi léthez. A beszélgetésben felidézte, miként alakult az évek során a szakmához, a sikerhez és a közönség visszajelzéseihez való viszonya.

Az adás címében kiemelt mondata a munkához való hozzáállását is összefoglalja: „Addig csinálom, amíg szenvedéllyel tudom csinálni.”

A sokféle feladat ugyanakkor a terhelhetőség kérdését is felveti. A podcastban arról a felismerésről is szó esett, hogy nem lehet mindig mindent ugyanazzal az energiával vállalni.

Feke Pál az apaságról: szabadságot szeretne adni a kislányának

Az interjúban az apaság is hangsúlyos szerepet kapott. Kilencéves kislányának nem szeretne előre kijelölt életutat szabni: azt tartja fontosnak, hogy gyermeke megtalálhassa a saját érdeklődését, és azt, amivel örömmel foglalkozik.

A színész-énekes számára a gyermekével töltött idő fontos kapaszkodó. A szakmai feladatok mellett az apaság is meghatározza mindennapjait és azt, hogyan gondolkodik élete következő időszakáról.

A szakításáról is beszélt Krizsó Szilviának

Feke Pál a Mészáros Nórával való párkapcsolatát is felidézte. Egykori párjáról olyan meghatározó találkozásként beszélt, amelynek emléke továbbra is elkíséri. Egy közösen hallgatott dal vagy egy film szerelmi jelenete ma is fájdalmas érzéseket idézhet fel benne.

„Azért ez napi szinten is belém tud karcolni” – mondta.

Arról is beszélt, hogy a társaságban megélt jókedv mellett otthon egészen más lelkiállapotba kerülhet. Miközben szeret másokat megnevettetni és a társaság középpontjában lenni, a magánéleti veszteség feldolgozása továbbra is foglalkoztatja.

Kislánya és hivatása fontos kapaszkodót jelent számára, az önismereti munkának köszönhetően pedig türelmesebbnek és higgadtabbnak érzi magát.