December 17-én mutatja be a Katona József Színház Máté Gábor rendezésében Grecsó Krisztián Tíz eszkimó című darabját, amelynek karaktereit a szerző kifejezetten a teátrum színészei számára írta. Az idén negyvenéves színházól és az ősbemutatóról az Andrea bőrébe bújó Fullajtár Andreát kérdezte a Papageno.
A teljes interjú itt érhető el.
“Nagyon izgalmasnak tartom ezt a sztorit, amelyet Krisztián felvázol a műben. Úgy kell elképzelni, mintha egy vendégségben hirtelen minden emberről minden gazság kiderülne, amit valaha elkövetett. Egyszerre beszélhetünk társadalmi látleletről és egy humorral teli, életvidám történetről. (…) Az eszkimó egy kódnév, de nem árulnám el előre, hogy mit jelent. Legyen elég annyi, hogy tíz kicsi életről van szó. Meg kell nézni ahhoz az előadást, hogy kiderüljön, kicsodák az eszkimók” – nyilatkozta a színésznő.
Annak kapcsán, hogy ebben az évadban lett negyvenéves a Katona, elárulta: “Gimnazista koromban kezdtem járni a színházba, amikor olyan legendás előadásokat láthattam, mint amilyen az Übü király vagy a Platonov volt. Ezekben a darabokban a „nagy katonás” színészek szerepeltek, köztük Básti Juli, Udvaros Dorottya, Sinkó László és Cserhalmi György. (…) Folyamatosan kortársak próbálunk maradni, mindig arra reflektálni, ami éppen körülöttünk történik. Állandóan keressük az új színházi megoldásokat, és friss szemléletű színházi gondolkodókkal dolgozunk együtt. Szerintem ez a Katona egyik legnagyobb erőssége, emiatt tudta megtartani a közönségét. És mivel már negyvenéves, ez azt jelenti, hogy új generációk, fiatalok is járnak hozzánk.”
Arról szólva, mi az, ami változott a kezdetek óta, kifejtette: “Mivel mi magunk és a világ is folyamatosan változik körülöttünk, a Katonának is fel kellett ismernie, hogy hogyan tudja jól megszólítani a közönségét. Úgy vélem, legerősebben a kommunikációja változott, hiszen ma már minden színháznak „élnie kell” a közösségi médiás felületek által nyújtott lehetőségekkel. Ilyen régen nem volt, akkor másképp lehetett eljutni a közönséghez. A legfontosabb értékek viszont ugyanazok maradtak, különben nem is lennék 26 éve tagja a színháznak…”