Gálvölgyi János: „Ugyanúgy készenlétben állok, mint korábban”
2020. április 10., péntek 08:04
Azt mondja Gálvölgyi János, a korlátozás világában sem engedheti el magát, s ha most bármelyik reggel kapna egy telefont, hogy este előadása van, nem kezdene el kapkodni, készen állna. Karácsony Ágnes kérdezte a Fidelio interjújában.
A kérdésre, megmutatja-e azért a vírushelyzet, az emberben mennyi van az emberből, azt felelte: “Abszolút. De például az én családommal kapcsolatban semmiféle meglepetés nem ért. Két remek lányunk van, Dorka és Eszter. Elmondhatatlanul vigyáznak ránk, gondoskodnak rólunk. (…) Nemrég meghozta a postás a nyugdíjat álarcban, én maszkban átvettem, kesztyűben aláírtam, aztán fertőtlenítettem a kesztyűt is, a tollat is, majdnem a postást is, mire valaki azt tanácsolta, tegyük a mélyhűtőbe a készpénzt egy időre, mert akkor kimegy belőle a vírus. Nyilván túlzok, de csak azt akarom mondani, hogy nem tudunk hermetikusan élni, vagy paranormális módon. A normalitás határán belül kell óvatosnak lenni.Másfelől meg fogalmunk sincs, milyen világra ébredünk, amikor ennek vége lesz, s vajon ha már megküzdöttünk a vírussal, megküzdünk-e azzal, ami utána jön” – fejtette ki Gálvölgyi János.
Arról is beszélt, meglátása szerint most leginkább a fejét kellene kitisztítania, tehermentesítenie. “Bizonyára mások is így lehetnek. Ugyanis nem szólhat arról a nap 24 órája, hogy szinte radaron kövessük, hol tűnt föl a vírus, merre halad, ki mit gondol róla. (…) Nehezíti a dolgot, hogy nem látjuk a végét. A bizonytalanság is fertőző. Én kondicionálom magam, hogy ne hülyüljek bele. Menni fog. Képzelje, egészen fura volt, a kényszerszünet első napján felkeltem reggel, átgondoltam, hogy hát ma nem játszom, meg holnap sem, úgyhogy van egy kis szabadidőm, és megjegyeztem a feleségemnek, hogy elmehetnénk színházba. Csak nézett rám. Szeretek amúgy itthon lenni. Ez nekem nem bezártság. Rengeteget olvasok. A színházba is mindig viszek magammal könyvet, egyedül öltözök, nem szoktam büfézni, inkább olvasok a szünetben az öltözőmben.
Egyik interjújában arról beszélt, már reggel vigyázzban áll az esti előadásra készülve. Erről szólva úgy fogalmazott: „Ma is minden egyes nap. (…) A belső vigyázzállás egy iránytű, baj lenne, ha éppen most nem működne. Én ugyanúgy kelek reggelente, mint ezelőtt, és ugyanúgy készenlétben állok, mint korábban. Jó, a vesztegzár első napjaiban még gondolkoztam azon, hogy nem borotválkozom, megnövesztem a szakállamat Tolsztoj-formára, ülök majd a kertben egy fonott fehér karosszékben, és nézem az eltűnő világot. De ez nem megy, mert egyszerűen ott van bennem az az érzés, és szerencsére kicsit sem halványul, hogy hátha jön egy telefon a Rózsavölgyi Szalontól, a Madáchtól, Orlaiéktól, a Játékszíntől, hogy na, figyelj ide, este színpadra lépsz, készülj” – fejtette ki Gálvölgyi János.