„Minden eddigi gesztusommal tagadtam, és ezután sem leszek hajlandó elfogadni szakmánk kettéhasítottságát” – erről beszélt a Magyar Hangnak adott interjújában Hegedűs D. Géza. 

A teljes interjú a Magyar Hangban olvasható.
Magyar Hang 2020.07.31 – 24,25. oldal

A színészt a Pesti balhé című új magyar filmben láthatjuk, de közben gőzerővel készült a Színház- és Filmművészeti Egyetem következő féléveire:„Lóth Balázs rendezővel és Balázs István Balázs operatőrrel értő összhangban dolgoztunk. Petrik Andrea, a film főhősnője is nagyon kedves növendékem volt az egyetemen. A filmben egy kőgazdag, nagy befolyású, sznob galériatulajdonost alakítok. Ez is szerencse, mert rajongója vagyok a képzőművészetnek. Gyerekkoromban viszont a tanítóm rajzórán megbírálta az alkotásomat, mert a rajz éles kontúrján túlcsordult a festék. Azt mondta, na, kisfiam, belőled sem lesz festőművész. (…) Még most is emlegetem!”

A kérdésre, hogyan látta a Vígszínházból az Eszenyi-ügyet, azt felelte: „Legelőször fontos megjegyeznem, nem hiszem, hogy bármiféle cél – munka, alkotás, karrier, hatalom – elérése érdekében az erőszak bármilyen formája megengedhető lenne. Az ember méltósága, az egyén integritása, a gondolat és lelkiismeret szabadsága mindannyiunk legszemélyesebb, legszentebb sajátja. A kiszolgáltatottakkal, a megalázottakkal szolidáris vagyok. Enikő csodálatos színésznő, rendkívül innovatív, korszerűen gondolkozó rendező. A Vígszínház igazgatását a 2008-as, súlyos gazdasági világválságot követően vette át, és egy gazdag, vibrálóan izgalmas évtizedet tudhat magáénak. Mindenkivel akkor vagyunk méltányosak, ha megvárjuk a fenntartó által kezdeményezett vizsgálat eredményét. Azt hiszem, Pilinszky Jánossal kell egyetértenem, amikor így fogalmaz: „a tények nem jelentik a végső állomást a megismerésben, hiszen a valóság túl van a tényeken, és a tények innen vannak a valóságon”. Mert sok összetevőjű emberi kapcsolatok, bonyolult érzelmi viszonyok, vágyak, ambíciók, érdekek motiválják.”

„(…) A színház a világ leképeződése. Ugyanaz történik nálunk is, mint a társadalmi hierarchia bármelyik szintjén, emberi közösségeket integráló intézményekben, munkahelyeken. A színház nem valamiféle negatív mintául szolgáló, különálló hely: ami a körülöttünk lévő világban, társadalomban van, és megtörténik, az jelen van, s megtörténik a színházon belül is” – tette hozzá Hegedűs D. Géza.

Arról is faggatták, mi lesz most a Színház- és Filmművészeti Egyetemmel, elképzelhetőnek tartja-e, hogy 33 év után nem fog ott oktatni. Mint osztályt indító tanár leszögezte, kötelességének tartja, hogy a felvételt nyert tehetségeket a következő öt évben színművészekké képezzék. Már kész van az órarend. Szeptemberben indulunk.”

Azt is kifejtette, MASZK Országos Színészegyesület – a magyar színészeket integráló szakmai szervezet – elnökeként lehetségesnek tart-e valamiféle kiegyezést a bírálatokat megfogalmazókkal, például a Magyar Teátrumi Társasággal: „A MASZK elnökeként mindenkivel kötelességem leülni tárgyalni, ha a kollégáim szakmai érdekeinek védelméről, színházi helyzetük javításáról, előadó-művészeti jogaik érvényesítéséről van szó. Ha vállaltam ezt a szakmai felelősséget, nekem szóba kell állnom mindenkivel, aki segíteni tudja a színészek helyzetét, a pályakezdők támogatásával, a társulati lét megerősítésével, munkalehetőséggel, a művészi értékek megbecsülésével, anyagi és szociális biztonsággal, kiszámítható nyugdíjjal, az emberi méltóság védelmével, a színházi emlékezet ébren tartásával, szakmai szolidaritással. A színészetben mindenki más, mert mindenki egyedi tehetség. Ahányan vagyunk, annyifélék vagyunk, és a színpadon mégis eggyé válunk, összetartozunk. A MASZK elnökeként minden eddigi gesztusommal tagadtam, és ezután sem leszek hajlandó elfogadni egy-közös szakmánk kettéhasítottságát.”

A teljes interjú a Magyar Hangban olvasható.
Magyar Hang 2020.07.31 – 24,25. oldal