A Füge Produkció és az Orlai Produkciós Iroda közösen mutatta be Vilmányi Benett 1v1 című darabját. A színész ezzel a monodrámával vett részt az idei Thealteren, erről írt Kósa-Szigety Zsófia.

Kósa-Szigety Zsófia: Hogy hová tartozom, megkérdem anyut

Ez a generáció távol áll attól, hogy kánonná váljon. Nem is akar az lenni. Saját korukon megtapasztalt tudásuk, hogy mi és ki lesz abból, ami és aki evidenciává válik. Az önmaguk farkába harapó rendszereknek végre vannak kívülállói, akik az “outsider csomagot” nem mint hangzatos titulust, hanem mint eszköztárat használják. Ezen a terepen beszélhetünk személyességről, érintettségről, én-történetekről. Önmagát egy időben építő és romboló szféra ez, akár az ember – így őrzi hitelességét.

A 32. THEALTER Fesztiválnak csakis fiatalok adhattak személyes történeteket. Vilmányi Benett 1v1 című zenés prózájában alázatos hozzáértéssel nyúlt önmagához és a one man show műfajához. Személyesség és profizmus a gyermekkor, a felnövés témáján keresztül találkozik.

Nevettetni akar és nevettetni tud, ez hamar kiderül. Mögöttes szándéka azonban túlmutat a foci, farok és gengszter poénokon. A szövegből kiköszön a kóválygó kis- és nagyfiú. Bár látszólag az események sodrása határozza meg irányát, a fiú keresése mégis állandó, néhol irányát vesztett. Az első pillanatokban keresem a fókuszt, azt, honnan hová tart a tűzdelt monológ, aztán megszokom: hirtelen felütés – hirtelen vég. Olyan történet ez, amely bármikor véget érhet, mert valódi vége még nincsen.

„A saját életem példáján megmutatom, hogyan legyél húszéves korodra némi megbocsátható útkeresés után meggyőződéses fasiszta.” Előzetesen többször is szembe köszön velem ez az idézet. Nem tudom, hogy az ajánlás többi részét is sokadszorra olvasom vagy ezt emelik ki minden színlapon, kritikán és weboldalon. Vagy én emelem ki.

Azt hittem, ez is egy jól megkonstruált poén. Amire legyintünk, esetleg az előadás után kiemeljük. De az igazság az, hogy a néző valóban megérti, hogyan lesz egy fiatal gimnazistából zsidógyűlölő, fasiszta. A pszichológiai folyamattal szembesül. Ez éppen elég is lenne a kívánt hatáshoz.

A Színművészeti Egyetem felvételijével zárunk. Meg nem történt eset. Benett egy nagymagyarvagyok dalt énekel: agresszív és anyázós. Mi történt volna, ha ezt kéri a bizottság? Nem feladata senkinek megválaszolni a kérdést. Kitartott pillanat, majd lassan lépdel a Zsinagóga oltára felé. Nem tudom, mennyi van ebben a képben.

(Füge Produkció – Orlai Produkciós Iroda: Vilmányi Benett: 1v1)

Fotó: thealterphoto2022