A Bajor Gizi Színészmúzeum és az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet Instagram oldalán különleges, gyakran soha nem látott fotókat és színháztörténetünk nagyjaihoz kapcsolódó történeteket oszt meg. Az alábbiakban Darvas Iván soraira hívjuk fel a figyelmet, amelyet színésztársával, Latinovits Zoltánnal való közös munkájukról, a Ványa bácsiról írt.

Darvas Iván így ír Latinovitsról és a Ványa bácsi próbáiról: „Úgy hozta a sors, hogy Csehov Ványa bácsijával először 1963-ban találkoztam Miskolcon, ahol Horvai István rendezésében Asztrov szerepére készültem. Emlékszem, már akkor felmerült bennem a titkos vágy: Istenem, add, hogy még egyszer az életben eljátszhassam ezt a szerepet: Horvai, Latinovits, Ruttkai felállásban. Eltelt hét év, és az álom valóra vált. Négyen voltunk. Amennyire visszaemlékszem, nem is annyira magáról a darabról esett sok szó – egy szemvillanásból értettük egymást –, inkább a saját életünkről. Erről a négy kisemmizett, boldogtalan, beteg emberről.

Úgy emlékszem vissza ezekre a próbákra, mintha röpültünk volna: mint a cirkuszi légtornászok, akik háló nélkül végzik mutatványukat… Minél szédítőbb magasságokba repít a partner, annál nagyobb a mámor, az a bizonyosság, hogy a kellő pillanatban ott lesz és elkapja a kezemet. Igen, ez volt a boldogság. Emlékszem, a próbaszünetben ketten mentünk fel Horvaival a harmadik elemeletre liften. Nem néztünk egymásra, szótlanul álltunk.

A tükörben megláttam Horvai arcát. Sápadt volt, majdnem kékes, remegett a szája és egyszerre csak elcsukló hangon ezt mondta: „Zseni. Ez egy zseni.” És zavartan elmosolyodott.

Igen. Az volt. Zseni. Iszonyúan tudott nézni. Iszonyúakat tudott kitalálni. Iszonyúakat tudott mondani. És iszonyúakat tudott önmagáról, a világról, és benne Csehovról, Horvairól, Ruttkairól, rólam. Ez volt a „Ványa bácsi”. Mind a négyünk számára valamiféle fájdalmas, boldogságos beteljesülés.”

Forrás: Darvas Iván Lábjegyzetek című önéletrajzi kötete, OSZMI

A képen Latinovits Zoltán Darvas Ivánnal a Magyar Rádió huszas stúdiójában, 1970-ben, a Ványa bácsi bemutatása idején.

Fotó: Fortepan / Szalay Zoltán