„Már az első lépésnél biztos voltam benne, hogy sikerülni fog” – Interjú ifj. Simet László artistaművésszel
2023. április 24., hétfő 06:00
Cirkusztörténelmet írt a Duna fölötti átkelésével április 15-én ifj. Simet László érdemes művész artista. Hogyan élte meg az emberfeletti produkciót, mi játszódott le benne? Milyen üzenetet közvetít a virtuális világba kényszerült mai kor emberének? Mik a további tervei? Exkluzív interjút készített Szekáry Zsuzsanna a világhírű artistaművésszel.
Hogy érezted magad tegnap?
Nincs rá jobb szó: ragyogóan. A produkció nagyon jól sikerült, a fogadtatása pedig minden várakozást felülmúlt. Rengetegen voltak kíváncsiak rá, és óriási sikere volt. Rengeteg pozitív és elismerő visszajelzést, gratulációt kaptam. Eltekintve attól, hogy a szél majdnem lefújt, remek volt.
Ennyire megnehezítette a szél az átkelést?
Az időjárás aggasztott a legjobban, hiszen a saját és az átkelést biztosító szakemberek tudásával nem volt gond. Szeles, borongós idő volt, ami sok aggodalomra adott okot. Ilyen szélben még nem csináltam skywalkot, és előre nem tudtam kiszámítani, hogy mi várható, mennyire fogja berezonálni a drótot, amin átkeltem és a tartóköteleket. Nem tudtam mennyire fog lökdösni a szél és mennyire tekeri majd meg a kezemben lévő balance rudamat, amin GoPro kamerák is voltak, amik extra felületet nyújtottak a szélnek. Végül minden a megoldhatóság határán belül maradt. Minden jó, ha a vége jó, egy nagyon-nagyon szép produkció lett, elégedett vagyok, hogy jól sikerült.
Egy ilyen élmény után nehéz felocsúdni. Tudatosult benned, hogy tegnap cirkusztörténelmet írtál?
Valószínűleg időbe telik ténylegesen feldolgozni, meg kell ezt emésztenem. Az utóbbi időben a csapból is én folytam, rengeteg interjút adtam. Úgy gondolom, hogy olyan maradandót alkottunk Budapest életében, amit ez a generáció, akik látták, soha nem fognak elfelejteni. Biztos vagyok benne, hogyha 20-30 év múlva arra sétál valaki a gyermekével vagy az unokájával, eszébe fog jutni, hogy anno itt ment át egy kötéltáncos.
Az átkelés után óriási tömeg vett körbe, mindenki meg akart érinteni, gratuláltak, kezet fogtak velem, autogramokat adtam. Olyan rajongás vett körül, mint egy Hollywood-i filmsztárt. Viszont ami a legjobban megérintett, hogy nagyon sok embernek könnyet csaltam a szemébe, mert a közönség és a sajtó munkatársai is azt mondták, hogy egy érzelmi hullámvasútra vittem őket.
A mai világban minden virtuális, már semmi nem igazi, még egy túlélő-show is ezerszeresen túl van biztosítva, de amit én csináltam 30 méteres magasságban, az egyértelmű, nyers valóság volt. Ott nem volt kamu, filter, trükk vagy effekt, hanem egy ember megküzdött a magassággal, a gravitációval és az időjárással.
Édesapám, id. Simet László is kötéltáncos volt, akiről világszerte egyöntetűen azt tartották, hogy olyan elegánsan, mint ő, senki nem ment át a dróton. Nagyon sok kötéltáncos van, de az ő stílusa és eleganciája egyedülálló volt, én pedig mindent tőle tanultam. A dróton eleganciát is kell mutatni, remélem a Duna fölött is sikerült.
Hogyan élte meg a családod az átkelést?
Mindenki örült, de sokkal jobban izgultak, mint én. Ők értem aggódtak, én pedig azon, hogy az időjárás vagy a technika nehogy kifogjon rajtam. Én nem balesettől vagy tragédiától féltem, hanem attól, nehogy valami gikszer történjen. Hatalmas felelősség volt az ötletgazda és rendező Fekete Péter és az az én vállamon is. Ez egy hatalmas horderejű dolog volt, annak megfelelően is lett beharangozva, aminek köszönhetően világszintű figyelem összpontosult ránk, ezért semmi nem sülhetett el balul. Nyomasztó érzés volt, hogy millió szempár szegeződik ránk, és nem hibázhatunk.
Mikor kezdtél el feloldódni és élvezni az átkelést a magasban?
Bár már az első lépésnél is biztos voltam benne, hogy sikerülni fog, mikor félúthoz értem, már megnyugodtam. Mondtam magamban, ha eddig nem lökött le a szél, akkor most már csak nem fog, eddig jól viselkedett a drót, akkor valószínűleg ezután is jól fog, de azért lazítani nem lehetett. Sajnos nem tudtam annyira elengedni magam, hogy gyönyörködjek a látványban, mert egy pillanatra sem lankadhatott a figyelmem, folyamatosan készenlétben voltam, minden rezdülésre reagálnom kellett.
Félúton volt egy különleges pillanat, amikor még le is térdeltél a drótkötélen. Erre miért volt szükség?
A közönség megérdemel egy tisztelgést. Mi cirkuszművészek ezt komplimentnek hívjuk, ezt nem lehet kihagyni. Ezzel akartam megköszönni nekik, hogy ennyien eljöttek és megtiszteltek a jelenlétükkel.
Mennyire viselt meg mentálisan és fizikailag az átkelés?
Elfáradtam, az biztos. Az átkelés előtti napon nagyon fáradtnak éreztem magam, akkor kijött rajtam minden mentálisan és fizikailag. Szerencsére a produkció idejére az adrenalin gondoskodott róla, hogy csúcsformában legyek, de tagadhatatlan, hogy egy fárasztó és nehéz időszakon vagyok túl.
A dunai átkeléssel feltetted a több évtizedes artista karriered koronájára az ékkövet. Ezek után hogyan tovább?
Nagy terv a közeljövőben egyelőre nincs kitűzve, de van még egy hatalmas, a dunai átkeléshez hasonlóan nagy álmom, amit remélem, hogy szintén meg tudunk valósítani Fekete Péterrel és csapatával.
Szerző: Szekáry Zsuzsanna
Az előkészületekről készült videót ide kattintva lehet megtekinteni.