Kinek mit jelent a vers? Hogyan érdemes verset olvasni? Mire való a lírai költészet? Ezekre a kérdésekre keresi a választ a VerShaker csapata. A Magyar Költészet Napján indult YouTube csatorna ötletgazdája Zoltán Áron, a Vígszínház Junior Príma Díjas színésze új videójában Zsigmond Emőkével beszélgetett, aki Pilinszky János: Magamhoz c. versét mondta el.
Zsigmond Emőke 1989-ben született Marosvásárhelyen, de gyermekkorát már Vácon töltötte. Miután 2015-ben elvégezte a Színház- és Filmművészeti Egyetemet szabadúszóként játszott a Budaörsi Latinovits Színház és a Forte Társulat több előadásában is, valamint a Pesti Színházban. 2016-ban került az Örkény Színház társulatához. A POSZTon fődíjat nyert Mesél a bécsi erdő egyik főszereplőjeként, azóta pedig többek között az Édes Anna, Az üvegbúra vagy a Patika című előadásokban is láthattátok. 2014-ben Őze Lajos-díjban, 2020-ban pedig Soós Imre-díjban részesült. A televízióban feltűnt a Tóth János, az Egynyári kaland, a Hacktion, és a Csak színház és más semmi sorozatokban, a filmvásznon pedig a Nyitva, a Sohavégetnemérős, a Játszótársak, és A halálba táncoltatott leány című filmekben.
Bókay Antal (irodalomtörténész, kritikus, egyetemi tanár, számos irodalomtörténeti is irodalomelméleti tanulmány szerzője) üzenete a vers kapcsán:
A Magamhoz 1942-ben jelent meg először, aztán újra a Trapéz és korlát című kötetben. Pilinszky 21 éves akkor, magánya, melankóliája és különös érettsége mögött persze ott az épp megtörténő háború meg persze önmaga keresése, a szenvedély, a kapcsolati lehetőségek analízise. A „formálódás pillanatában méri aszketikusan szorosra a szavak kapuját” írja róla Nemes Nagy Ágnes, önmaga tárgyszerű titkát kutatja ebben a versben. Önmegszólító vers, a beszélő önmagához mint egy másikhoz beszél, így mintegy tárggyá válik témája, a saját személye, ő maga ebben a kapcsolódásban, egy dialógusban formálódik meg.
A romantikus, majd a szimbolista líra legfontosabb beszédmódja a „kihallgatott monológ” volt, a késő-modern költő már előnyben részesíti a megszólítást, az apostrophe alakzatát, mely az én és a Másik viszonyában tárgyszerűvé teszi az élményt. Itt Pilinszky dialogikus körforgásban önmagát fogalmazza. De valahol a háttérben ott van József Attila, mégpedig a Tudod hogy nincs bocsánat című vers, amelyben a beszélő személy hasonlóképpen önmagához szól, hasonló a jambikus lejtés, a négysoros versszak, és még bizonyos fontos szavak is közösek.
József Attila azt írja, hogy „Légy ami lennél: férfi. / A fű kinő utánad”. Pilinszky pedig azt, hogy „Légy hát, akár az állatok, / oly nyersen szép és tiszta”. Pilinszky boldogabb magányú, vakító csodájú neki a bánat, melankóliája felemel, legalábbis az utolsó versszakig, ahol valahogy összezavarodik az addig magabiztosan, fenntartott önmagával folyó beszéd.
A videóban elhangzó szöveg: Pilinszky János: Magamhoz
Grafika: Lakatos Péter / Zene: Ember Márk / Főcím: Doma Szabolcs és Zoltán Áron / Stáb: Béládi Boglárka, Busa Niki, Doma Szabolcs, Gombás Ádám, Králl Kevin, Kustra Ádám és Tóth Fanni, a Kodolányi János Egyetem hallgatói / Helyszín: Bethlen Téri Színház