Kiterjesztett színházi valóság – Villáminterjú Vidovszky Györggyel a PlayOn! fesztiválról
2023. május 2., kedd 14:39
A PlayOn! Budapest Ifjúsági Színházi Fesztiválról (május 17-20.) az egyik főszervezővel, Vidovszky Györggyel beszélgettünk.
Hamarosan indul a PlayOn! Budapest Nemzetközi Ifjúsági Színházi Fesztivál a Kolibri Színházban. Ez a második nemzetközi színházi fesztivál, amit a Kolibri Színház szervez. Az első a Győri Nemzeti Színházban zajlott le nagy sikerrel két héttel ezelőtt. Fantasztikus előadások érkeztek a világ különböző pontjairól. A PlayOn! Fesztivál mennyiben különbözik a Győrben megrendezett Patchwork Fesztiváltól?
A PlayOn! Budapest Fesztivál a Kolibri Színház 2019 óta tartó nemzetközi együttműködésén alapszik. A PlayOn! egy olyan hosszútávú európai kutatás, amiben olyan színházak vesznek részt, akik ifjúsági előadásokat hoznak létre és nyitottak arra, hogy olyan digitális eszközöket használjanak és építsenek bele az előadásaikba, amelyek növelik a nézői bevonódás lehetőségét és új utakat nyitnak a történetmesélés területén. Úgy gondoltuk, élünk a lehetőséggel, hogy ízelítőt mutassunk be a magyar közönségnek azokból a munkákból, amiket az elmúlt két évben készítettünk az együttműködés keretén belül.
![](https://i0.wp.com/wp.szinhaz.online/wp-content/uploads/2023/05/GV-LRes-2021-10-683x1024-1.jpg?resize=683%2C1024&ssl=1)
Mesélj nekünk arról, hogy hogyan készültek ezek az előadások, miben áll az együttműködés?
Az együttműködés tulajdonképpen rengeteg előkészítésből és kutatásból áll, ezt végezzük közösen a többi színház alkotójával és munkatársaival együtt. Különböző konferenciákat, workshopokat szerveznek nekünk, illetve részt veszünk olyan megbeszéléseken, találkozókon, ahol olyan szakemberekkel találkozhatunk, akik a digitális eszközök művészeti területen történő használatával foglalkoznak. A közös munka 2019-ben indult el Tallinnban, Észtországban, és azóta rendszeresen találkozunk; a legutóbbi megbeszélés Krakkóban volt egy pár héttel ezelőtt, a legközelebbi a budapesti fesztivál után pedig az ősszel az Ars Electronica Fesztiválon lesz Linzben.
A találkozók során olyan technikákkal ismerkedünk meg, amelyeket jó eséllyel tudunk alkalmazni az előadásainkban. Nemzetközi munkacsoportokat hozunk létre azokkal, akikkel együtt dolgozunk bizonyos technika megismerésén és színházi használhatóságán, miután mindenki természetesen a saját színházában hozza létre az előadását. Így készült a Kolibriben az Áruló, amiben nagyon hasonló technikát használunk, mint amilyen technikát a lengyel LudowySzínház alkalmaz az 1984 című előadásukban. Természetesen az alkotófolyamat során mind a két színház a maga módján fejlesztette tovább az alapötletet, de a kiindulóponton még együtt dolgoztunk.
Úgy látom a programban, hogy van olyan előadás is, amelyet nem is a színházon belül adnak elő. Mesélnél nekünk erről?
Igen, a Budapest Play című interaktív városi sétát kifejezetten Budapest utcáira adaptálták az alkotók. A Landesbühnen Sachsen előadása elkészülte óta már több városban megfordult, és mindig az adott városhoz igazítják. Ezúttal a nézők a Kolibri Színház előcsarnokában kapnak egy tabletet, fejhallgatót és egy kis útbaigazítást, majd ezek után egyedül indulnak el a városban. A tablet kameráján keresztül az a városkép, amit addig ismertünk, megváltozik, úgynevezett kiterjesztett valósággal egészül ki, miközben Kafka A kastély című regénye alapján bontakozik ki egy történet részben az előre felvett hangkulisszának köszönhetően. Egy másik egyénileg látogatható előadás a Pilot Theatre Monolitok című VR (virtuális valóság – a szerk.) munkája. Ezt nem külső helyszínen, hanem ha úgy tetszik “belső helyszínen” játsszák, ugyanis itt a nézők egy VR szemüvegen keresztül kapják meg a teljes színházi élményt.
Azt láttam, hogy vannak klasszikusok is a kínálatban, mint például a Frankenstein, az 1984 vagy a TokarczukNyughatatlanokcímű műve alapján készült Nomádok, amelyek mind egy-egy regény adaptációjói. Hogyan párosítható egy régebben írt regény adaptációjához a digitális technika?
Ezek az előadások az előbb említettekhez képest hagyományosabb formában, vagyis színpadon valósulnak meg. Az olasz Elsinor Színház Frankenstein című előadásban a nézők mindegyike egy fejhallgatón keresztül hallgatja az előadást, amiben binaurális hangot hall, vagyis azt a térbeli hangot, amit a színpadon álló főszereplő hall. Így a nézők szinte egyesülnek a főszereplő pozíciójával, ez a technika egészen különleges bevonódást jelenthet az előadás világba.
Az lengyelek által létrehozott 1984-ben a nézők szavazatai döntenek a szereplők sorsáról, annak megfelelően játsszák tovább az előadást. A portugál O’Bando színház Nomádok című előadásban pedig egy interaktív robot is szerepel.
Két német nyelvű előadás is érkezik hozzátok. Ezek közül az egyik A jövő című előadás a dortmundi ifjúsági színház előadásában, a másik a Landestheater Linz produkciója.
A jövő című előadás a dortmundi ifjúsági színház és a dortmundi színházi és digitális akadémia koprodukciója. Talán sokan tudják, hogy ez az intézmény Európában az egyik csúcs intézmény, amelyik olyan digitális eszközök fejlesztésén dolgozik, amelyek a színházi kifejezőeszközök tárházát bővítheti. Esztétikai dramaturgiai következményei vannak ennek a kutatásnak, vagyis mindegyik előadás kapcsán színház formanyelvi újításokról beszélünk, vagy legalábbis arra tett kísérletről.
![](https://i0.wp.com/wp.szinhaz.online/wp-content/uploads/2023/05/Future-Foto-Hupfeld-8562.jpg.webp?resize=768%2C509&ssl=1)
Mi az, ami miatt fontosnak gondolod, hogy ezek az előadások eljussanak a magyar közönséghez is?
Magyarországon bár már részben ismertek azok a technikák, amelyeket ezek az előadások használnak, de még nem terjedtek el széles körben. A Kolibri Színháznak nagy szerencséje van, hogy részt vehet ebben az együttműködésben, és hogy az így létrejövő előadásokban kísérletezhetünk ezekkel a digitális technikákkal. A meghívott külföldi társulatok mindegyike nagyon másként közelítette meg ezt a lehetőséget, ezért született ennyire sokféle formát bemutató válogatás. Azt remélem, hogy azok a magyar szakmabéliek, akik eljönnek megnézni ezeket a produkciókat, inspirálódnak majd, nem beszélve a közönségről, akik remélem, élvezetüket lelik abban, hogy nem hagyományos előadásokat néznek. Itt most leginkább a tizenévesekre gondolok.
Szerző: Kevin Chester