„Muszáj lelépnem, különben elszottyadok” – nyilatkozta a napokban Kizlinger Lilla, színész, rendező, forgatókönyvíró a HVG-nek. A Berlinálén 2021-ben Ezüst Medvét nyert, most a Magyarázat mindenre és a Semmelweis című filmekben is láthatjuk. Az alkotó saját bevallása szerint mindent az SZFE-nek köszönhet. Kovács Bálint kérdezte.

Ahhoz képest, hogy nem is akart színész lenni, a színészszakma egyik legfontosabb díját kapta meg három éve. A kérdésre, mostanra helyére került-e a fejében az élmény, Kizlinger Lilla elmondta:

„Nehéz elfogadni ezt az egészet; sokat segít, ha arra gondolok, hogy oké, talán nem vagyok rossz, de biztosan szerencsésebb vagyok, mint amennyire ügyes. Utána egész nyáron elég szarul voltam, bár ez biztosan összefügg azzal, hogy akkor veszítettem el az egyetememet; ez az egyetemfoglalás utáni nyár volt.”

Annak kapcsán, hogy a díj átvételekor az SZFE elfoglalása ellen szólalt fel, elmondta: „Mindent az SZFE-nek köszönhetek. Amikor a díjátadó előtt megmutattam a szövegemet Bencééknek, csak annyit kérdeztek: „De tudod, ugye, hogy ez mit jelent, Lilla?” Mondtam, hogy tudom, persze. De én

úgyhogy soha nem is volt kérdés, hogy én is rajta leszek ezen a tiltólistán (ha tényleg létezik). Egyébként is, mi történhet: nem lesz pénzem? Így is állandóan költségvetés nélküli filmeket csinálok, így sincs pénzem. Ennél rosszabb már nem lehet. (…)

Rossz visszagondolni, hogy naivan elhittem, majd történni fog valami – de nem. Elkezdtem érezni azt a kiábrándultságot és fásultságot, amitől sok itthon maradt negyvenes-ötvenes ellenzéki filmrendező ismerősöm is szenved. Ha most én itt maradok az országban, elszottyadok, mint egy kis szőlőszem, mert ez a kiábrándultság nem múlik el, csak erősebb lesz.”

Kizlinger Lilla arról számolt be, hogy egy német színházban tervez dolgozni, Bécsbe pedig ki is költözött egy időre, és elkezdte az első nagyjátékfilmje forgatókönyvét fejleszteni osztrák támogatással.

A teljes interjú itt érhető el.