November 5-én, pénteken 18 órától folytatódik az OSZMI Műtárgylesen sorozata. A novemberi alkalom során El Kazovszkij orosz származású Kossuth-díjas magyar festőművész egy-egy díszlet-és jelmeztervén keresztül a művész színházi alkotásai kerülnek a középpontba.

Vendégek: Uhl Gabriella művészettörténész (Budapesti Metropolitan Egyetem) és Halász Tamás tánctörténész, kritikus (PIM-OSZMI, Táncarchívum)
Moderátor: Galácz Judit (PIM-OSZMI – Bajor Gizi Színészmúzeum)
Belépő: 1000 Ft

A novemberi alkalom során El Kazovszkij egy-egy díszlet-és jelmeztervén keresztül a művész színházi alkotásai kerülnek a középpontba. El Kazovszkij, a huszadik századi magyar képzőművészet különleges alkotója volt, aki festményein és grafikáin keresztül egy sajátos, egyéni világot teremtett meg, amelynek térbeli kiterjesztésére performanszain keresztül is kísérletet tett.

Az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet Szcenikai Gyűjteményében található jelmezterv, amelyet a Szolnoki Szigligeti Színház 1983-as Beaumarchais előadása, a „Figaro házassága, avagy egy bolond nap”, valamint a budapesti József Attila Színház által 1993-ban bemutatott, Bertolt Brecht „A városok sűrűjében” című produkciójához készült díszlettervek El Kazovszkij munkásságának egy ritkábban tárgyalt oldalát mutatják be, színházi alkotásainak jellemző karakterjegyeibe adnak betekintést.

A kiválasztott művek által megismerhetjük a művész színpadi látásmódját, a drámák köré szervezett összművészeti alkotásokat.

El Kazovszkij 1950. július 13-án született Leningrádban (Szentpétervár), 1965 óta élt Budapesten; 1977-ben elvégezte a budapesti Képzőművészeti Főiskola festő szakát, mesterei Kádár György és Kokas Ignác voltak. 1980 és 1983 között Derkovits-ösztöndíjas, 1982-ben a Smohay Alapítvány ösztöndíjasa volt. Munkásságát 1989-ben Munkácsy Mihály-díjjal ismerték el. 2002-ben Kossuth-díjat kapott nemzetközileg is elismert, sokoldalú képzőművészeti munkásságáért, a modern kor életérzését kifejező, sajátosan egyéni világú képeiért, úttörő jelentőségű díszlet- és jelmezterveiért. 

El Kazovszkij festőként vált a szélesebb közönség számára is ismertté, de munkásságában nagy hangsúlyt kaptak az installációi, performanszai és díszlettervezői munkája is jelentős. Alkotói pályafutása a 70-es évek végén kezdődött. Ekkor indította el performansz-sorozatát, a Dzsan-panoptikumot is, amelyben a színpadi teret, a mozgást, a szöveget és a zenét kapcsolta össze a hagyományos festői és szobrászi szemlélettel. 

Képei a kortárs magyar festészet legjellegzetesebb alkotásai, amelyhez hozzájárult, hogy egyedi, és visszatérő motívumokkal dolgozott. Színházi díszletekre emlékeztető, kulisszaszerű helyszíneket mutató festményein álomszerű környezetbe helyezi állandó szereplőit, angyalokat, múmiát, hattyúkat, Vénuszokat, párkákat, balerinákat. Emblematikussá vált a szinte minden vásznán szereplő, hosszú orrú kutyafigura, a lélek szimbóluma.

Életműve nem tagozódott korszakokra, munkássága saját, expresszív megjelenésű mitológiájának kidolgozására épült. Magánmitológiájában azonban nagy szerepet kaptak a görög és archaikus toposzok is. 

Munkái több jelentős állami gyűjteménybe is bekerültek, és állandó szereplői az aukcióknak is.