Molière-díjas színpadi road movie-val debütál egy új társulat a 6színben
2022. május 22., vasárnap 09:05
Alexis Michalik Történetőrző című, két Molière-díjjal is kitüntetett színpadi road movie-jának ősbemutatójával debütál a HATAN-Társulat május 26-án a 6SZÍN-ben.
Alexis Michalik színész, író és rendező napjaink egyik legismertebb francia színházi alkotója. A Történetörző az első darabja, ami olyan elsöprő sikert aratott Párizsban, hogy 11 éve nem tudják levenni a műsorról. 2014-ben elnyerte a Molière-díjat a legjobb szerző, és a legjobb magánszínházi rendezés kategóriában is. Előadásainak filmforgatókönyvhöz hasonlító szövegei sodróan lendületesek, igazi jutalomjáték a színészeknek.
A Hatan Társulatot 2022-ben alapította Nyári Zoltán, Jászai Mari díjas színész és operaénekesés Horváth Patríciaszínházrendező művészházaspár. A Történetőrző magyarországi ősbemutatóját a társulat alapító-rendezője fordításában viszik színre Kecskés Karina, Kovalik Ágnes, Baldauf Dániel, Király Attila, és Sipos Imre szereplésével. Az előadás díszlet- és jelmeztervezője Jeli Sára Luca, a dramaturg Garajszki Margit.
A darabban korok, helyszínek és szereplők folyamatosan váltják egymást, melyekben az öt színész virtuóz módon 36 szerepet játszik el. A mű története szerint egy esős éjszakán az Ardennek mélyén Martin Martinnak el kell temetnie az apját, miközben rábukkan egy kézzel írott jegyzetfüzetre. Ekkor nem is sejti, hogy felfedezése milyen történelmen és kontinenseken átívelő kalandokba sodorja őt. Tizenöt évvel később az algériai sivatag mélyén egy anya és 15 éves lánya nyomtalanul eltűnik…
A Történetőrző amolyan ’Da Vinci-kód’-szerűen messzi korokig visszanyúló, titok után kutató színpadi roadmovie. A női erő és bölcsesség, az évszázadokon átívelő tudás, amit a könyvek őriznek, hangsúlyos jelentést kapnak. Aki szereti a titkokat, a rejtélyeket, a nyomozást és az önfeledt játékot, az alkotók reményei szerint szeretni fogja ezt az előadást is.
A társulat azért választotta bemutatkozó előadásának a Történetörzőt, mert ez közvetíti leginkább azt, ahogyan a színházról gondolkodnak.
Horváth Patrícia így vall arról, milyen az a színház, amiben hisz, mi a küldetése:
“Olyan egyszerű. A színházban jó darabokat kell játszani, amiknek a célja, hogy a lélekre is hatnak és még akár el is gondolkodtatnak, jó esetben három nap múlva is. Élvezetes előadásban, aminek azért a mai nézői szokásokhoz kell idomulnia, tehát jó, ha akár még be is tudunk ülni utána egy pohár italra valahová.
Remek színészekkel, akik már jó ideje bizonyították a színpad iránti elhivatottságukat, tehát nem buborék a szaktudásuk. Intenzív csapatmunkában, megdönthetetlen játékban való hittel. Ami attól marad élő, hogy meghagyod a színészek létjogosultságát a színpadon, hiszen egyenlő társai a rendezőnek és a nézőnek. Ebben a színházban hiszek.
Mert ők nem végrehajtók, hanem alkotótársak. Akkor a néző az aznapi, élő előadásban lesz maga is résztvevő. És önmaga legjobb változataként megy vissza a társadalomba.
A rendezőnő magát is történetőrzőnek tartja. Erről így nyilatkozott:
“Én teremteni és integrálni szeretek. Egy olyan világban, ami minden percében el akarja egymástól idegeníteni az embereket, egy remek történet összehozza őket. Mert mi emberek alapvetően adakozók vagyunk, szeretünk segíteni. Ezért osztjuk meg a történeteinket másokkal. Ezért lettem színházalkotó.
Én egy Történetörző és egy színpadi történetmesélő vagyok. Mert mit viszünk tovább akkor, ha bármit hoz is az élet? Az élményeinket, és azt, amit megtanultunk.”
„Én a magam módján ezzel az előadással tisztelgek a mindenkori segítők és történetmesélők előtt, akik viszik tovább a történeteiket, őrzik a hitüket, és Művészek tudnak maradni a legnagyobb világomlások és tragédiák közepette is. Akár úgy, hogy kimennek a lengyel határra és ott egész nap zongoráznak a menekülteknek, akár úgy, mint azok a művészek, akik Harkov és Kijev metróaluljáróiban zenélnek, mesélnek az óvóhelyen, a háború elől oda menekült embereknek. Vagy akár Budapesten a 6SZÍN-ben” – tette hozzá az előadás rendezője.