Molnár Piroska: „Alig várom, hogy kinyissanak a színházak és csatasorba állhassak”
2020. március 31., kedd 07:00
A Kossuth-díjas színművész, a Nemzet Színésze azt mondja, most is minden nap körbetelefonálják egymást Pogány Judittal és Csomós Marival, ki hogy van. Bizakodnak. Molnár Piroskát Karácsony Ágnes kérdezte.
A Fidelio interjúját itt olvashatják.
Molnár Piroska elmondta, manapság leginkább azzal foglalkozik, hogy rugdossa belül a színésznőt, ne szunnyadjon, ne dőljön hátra: „Minden egyes nap megmozgatom magamban a színházat. (…) Hajnalonként már fenn vagyok, még csak szűrt fények vannak, résnyire nyitva a szemem, és mondani kezdem magamban valamely szerepemet a hosszabbak közül. Jólesik a fejemnek, a lelkemnek a játék. Közben arra is gondolok, a színésznek mégiscsak ép ésszel és ép lélekkel kell készen állnia, ha a függöny újra fölmegy, hiszen egyszer biztosan vége lesz ennek az egésznek, a közönség jönni fog, nekünk meg ott kell folytatnunk, ahol abbahagytuk. Nálam az önfegyelem a saját terápiám. A szövetségesem. Átlendít a nehézségeken” – szögezte le Molnár Piroska.
Úgy véli, most még felelősebbek vagyunk a magunk életéért, s még felelősebbek a másikért is. “Egyébként Gábor Miklós fogalmazta meg egyszer a fegyelmezettség színházi lényegét. Nyári szabadtéri előadást próbáltunk, és valaki a társulatból rettentően komisz volt, fékezhetetlen, ami Gábor Miklósnak kicsit sem tetszett. Kértük, bocsásson meg a kollégának, az illető csupán óvatlan volt, mire Gábor Miklós felcsattant: „Emberek, de hát a színház katonaság!” (…) Nem félek, nincs is időm félni. Egyik nap valaki a drága Hegedűs Géza bácsit, a zseniális irodalomtörténészt idézte a Facebookon: „Hölgyeim és uraim, a halálfélelmet is meg lehet unni.” Ő tapasztalatból beszélt, haláltáborból szabadult 1945 májusában.”
“Nálunk a színészet az maga az életritmus. Ez borult föl, csak mennek a percek, lüktetnek, és a színésznek – noha ezzel más is így lehet – vigyáznia kell, nehogy belekerüljön egy sodrásba, mert őrá kiváltképp szükség lesz, amikor a világ visszatalál oda, hogy újból élettel teljen meg. Vágyni fognak az emberek az élő együttlétekre, és ehhez rögtön ott leszünk nekik mi, színészek. Alig várom, hogy kinyissanak a színházak, hogy csatasorba állhassak” – tette hozzá Molnár Piroska.