Ezen a héten zajlik Csíkszeredában az első alkalommal megrendezett unscene – Művészeti Egyetemek Fesztiválja, amelyen négy romániai egyetem végzős színművészetis, illetve film és média szakos hallgatói mutatkozhatnak be. A hiánypótló esemény sok diák számára hosszú idő után az első lehetőség a közönséggel való találkozásra. Az elmúlt tanév nehézségeiről, tapasztalatairól Hatházi Andrással, a Babeș Bolyai Tudományegyetem Színház és Film Kar Magyar Színházi Intézet oktatójával és tanítványaival, Varga Péterrel, Tatár Zsuzsával és Sepsi Melindával beszélgetett Farkas Endre.

Hatházi András színészmesterséget és színpadi improvizációt oktat a Babeș-Bolyai Tudományegyetemen. A kérdésre, mennyire befolyásolja a végzősök elhelyezkedési lehetőségeit a Covid, Hatházi András úgy vélekedett: eddig sem volt „rózsás” a helyzet. „Feltételezem, hogy ezután sem lesz az. És még azt sem mondhatom, hogy dolgozni kell, mert a végén a munka úgyis meghozza a gyümölcsét. Az ember hiába gürcöl, ha a fáradozását nem értékelik, és főleg azok nem, akiknek a véleménye befolyásolja a közvéleményt. Érdemes erről elolvasni Barabási Albert-László A képlet című könyvét” – fogalmazott a színészként, rendezőként, íróként, drámaíróként is ismert egyetemi oktató.

Az elmúlt év bezártsága a színművészeti oktatásra is erősen rányomta a bélyegét. Mint a fiatalok elmondták: az elején még azt gondolták, hogy néhány hétről lesz szó. „Úgy mentünk el karanténba, hogy egy csomó elkezdett munkánk volt, és nagyon nehéz volt aztán azokat adaptálni. Volt egy szünet is, amíg mindenki megértette, hogy most valami mást kell kitalálni. Ekkor elindultak a kísérletezések is, mert ez mindenkinek új helyzet volt” – mesélte Zsuzsa. (…)

„(…) Az, hogy eladjuk magunkat, nagyon nehezen megy. Az egyetemen nem igazán tanuljuk, hogy egy castingon, versenyvizsgán pontosan hogyan viselkedjünk, mi a legjobb számunkra. Erről most tapasztalatokat kell szereznünk” – emelte ki Péter.

„Én abban hiszek, hogy a színházaknak mindig kell egy ember és azt az egy embert megszerzik maguknak, azt hívják. Ha például keresnek egy magas vörös lányt, akkor akármennyire jól csinálom, amit csinálok, azt fogják hívni, aki ilyen” – fogalmazott Melinda. Ugyanakkor kiemelték: egy versenyvizsgán keveset tudnak magukból megmutatni. „Egy verssel megmutatni igazán bármit is nem lehet” – összegzett Péter. „Nehéz álmodni ebben az időszakban. Az van, hogy bárhol jó volna dolgozni, csak dolgozhassunk. Ez az egyik olyan hozadéka a karanténnak, amit nagyon jó, hogy megkaptunk. Ez a munkavágy megszületett nagyjából mindenkiben, egy csomó közös ötletünk van, nagyon kísérleteznénk és dolgoznánk” – foglalta össze Zsuzsa.

Forrás: Maszol.ro

Fotó: Paniti Roland