„Nehéz szívvel írom ezeket a sorokat tájékoztatàsul a nézők, a sajtó,  illetve kollégáim számára, ugyanis rengeteg megkeresést kapok a Karinthy Színhàzzal kapcsolatban.”   

Mint ahogy az a sajtóban is számtalan helyen napvilágot látott, a Karinthy Színház művészeti vezetői posztjának betöltésére felkérést kaptam a három tagú ügyveztèstől Karinthy Màrton halàla utàn pàr nappal.

Az ügyvezetès egyik tagja azóta tagadja, hogy Karinthy igazgató úr választott volna ki, mèg életèben erre a feladatra. Nekem mindenesetre hatalmas megtiszteltetés, és öröm volt annak a ténye, hogy Marci ennyire megbízott bennem szakmailag, emberileg egyaránt. Ennek bizonyítéka többek között, hogy rám bízta utolsó rendezésének, a Veszélyes fordulónak a színpadra állítását, valamint utolsó levelében úgy búcsúzott tőlem, mint Moliére az ő Armande Béjart-jától. Szakmai életem legnagyobb ajándékát adta nekem ezzel.   

Aztán jött az új színháztörvény. Ez, mint ahogy számtalan más színházat is, a jövőt tekintve igen bizonytalan helyzetbe sodorta a kapitánya nélkül maradt Karinthy Színház hajóját.

Aztán segítő kezet kapott az ügyvezetés Oberfrank Pál, a Veszprémi Petőfi Színház igazgatójának személyében, aki felajánlotta önzetlen segítségét a Színháznak, miszerint közbenjár Fekete Péter államtitkár úrnál a Karinthy érdekeit képviselve.

Mindenki nyitott szívvel fogadta a kezdeményezést, miszerint Karinthy Márton örökségét, a Karinthy Színházat, az állam gondozza és ápolja tovább. Ennek azonban volt egy kompromisszumos kitétele. Ez pedig az én személyem. Egy tapasztaltabb embert helyeznének a helyemre, ezzel is még nagyobb biztonságot nyújtva a Karinthy Színház jövőjének.

A hármas ügyvezetès két tagja hozott egy döntèst, amiből a harmadik felet valamilyen okból kizárták. Tettem mèg próbàlkozást az együttműködésre, sajnos sikertelenül.  Nem teljesen látok tisztán, az ügy részleteit tekintve. Csak annyit tudok, amennyiről tájékoztatást kaptam kèsőbb az ügyvezetőktől. Elnézést, ha tévedek esetleg a részletekben.

A végeredmény rám nézve biztos. Ezúton szeretnék elnézést kérni azoktól a kollégáktól, akiknek jeleztem a jövőbeni közös munka igényét, és bocsánatot kérni, hogy nem tudtam állni a szavam. Sajnálom, hogy nem volt elég a több hónapos, lelkiismeretes felkészülésem, az izgalmas és színes évadterv, amit kitaláltam, a tehetséges szereposztás, amit mellé raktam, a neves rendezők listája, akiket rendezni hívtunk volna, és amit az ügyvezetés is olyan lelkesen fogadott.

És sajnálom Marci, hogy nem bizonyíthattam be, hogy helyt tudtam volna állni. Viszont végtelenül örömteli számomra, hogy biztos alapokra helyeződhet a Karinthy Színház további sorsa. Kívánom, hogy így történjen.

A Szìnhàzban színművèszkènt betöltött tovàbbi helyzetemmel kapcsolatban egyelőre nem tudok nyilatkozni. A legfontosabb, ahogy mindannyiunknak ebben a történetben, Karinthy Márton, a Karinthy Színház és a Közönség. Vigyàzzanak magukra, vigyàzzunk egymàsra, hogy mihamarabb újra élvezhessük egymás társaságát a színházak falain belül is!  Sikerekben gazdag új korszakot kívànok a Karinthy Színháznak! És köszönöm…Marci.

Fenti nyilatkozatot csak és kizárólag teljes terjedelmében használhatja fel bármilyen sajtóorgánum. Az itt megjelentekkel kapcsolatban a közeljövőben, egyelőre nem kívánok nyilatkozni. Kérem ezek tiszteletben tartását!

Köszönettel:

Földes Eszter