Sokan tudják, hogy Novák Eszter az SZFE lemondott oktatásért felelős rektorhelyettese, a legendás néptáncos-koreográfus Novák Ferenc „Tata” lánya, akit még Kerényi Imre hívott, hogy tanítson vele együtt színészeket. A válaszonline kérdezte.
A teljes interjú ITT olvasható.
A kérdésre, hogy van, elmondta: „Rosszul.
Ennyire eredménytelenül sosem dolgoztam még napi húsz órát hónapokon át.
Ez az egész nem most kezdődött. Márciusban. Akkor derült ki, hogy lesz kötelező modellváltás az egyetemen. Meg kellett érteni a törvényeket, föl kellett fogni aztán, hogy nem kíváncsiak arra, az egyetem vezetősége, szenátusa mit tartana hasznosnak. (…) Még februárban össze akarták vonni a négy művészeti egyetemet egyetlen alapítvány alá, amire mind a négy úgy reagált, hogy köszönik, nem. Eltelt egy hónap, a minisztérium kihátrált a tervből. Az új irány az lett, hogy január 1-től, külön-külön ugyan, de mindenkinél modellváltás lesz: alapítványi fenntartás, kuratórium az élen. Mind a négy egyetem elmondta, hogy ez nagyon gyors. A helyettes államtitkár felhívta az összes rektort azzal, hogy igazuk van, túl gyors, nem így lesz. Kivéve a Színművészetin. Mert nálunk beindul az új modell. Akkor még azt mondták, januártól. Upor László rektorhelyettessel találkoztak kétszer, és tájékoztatták arról, mi lesz. Aztán volt egy zoomos találkozó, azon én is részt vettem. Elmondták, milyen technikai részletei vannak a modellváltásnak. Ígérték, hogy lesznek egyeztetések. Addigra már elküldtünk nagyon sok alapvető kérdést nekik, néhányra ott válaszoltak. Megkérdeztük, hogy a novemberben megválasztott Uport miért nem nevezik ki rektornak. Azt mondták, hogy meghatározó véleményformáló körök úgy ítélik meg: vezetői válság van az egyetemen. Ez már nem volt megnyugtató. (…) Az ideológiai elhajlásunk vádja is megfogalmazódott. Tettek bíztatónak szánt ígéreteket is: készítsük el a javaslatainkat, mert egy ember lehet majd az egyetemről is a kuratóriumban. Megtettük. Mint ismert, teljesen eredménytelenül. Senki nem kerülhetett be. Ekkor mondták azt is, és később is megerősítették, hogy az egyetem alapító okiratának nulladik változatát dolgozzuk ki mi, aztán majd az új kuratórium és az egyetem vezetése, a szenátus egyezteti később a szöveget. Elkészítettük. Aláírva kaptunk egy másikat.
A miniszter egyetlen levelünkre sem válaszolt az egész folyamat alatt, és összesen egy írásos dokumentumunk van.
Az, amit ezután a találkozó után írt az államtitkár. A másfél órás beszélgetés alatt egyébként egyetlen kérdést nem tettek fel. Jóval később találkoztunk még Palkovics miniszterrel és az államtitkárral. Akkor sem. Mindenesetre nagyon sokáig nyitottan álltunk a modellváltáshoz” – számolt be a rendező.
„(…) Május végén aztán a sajtóból tudtuk meg, hogy egy sötét éjjelen Semjén Zsolt benyújtotta a törvényjavaslatot. (…) Egy egyeztetés volt még a részvételünkkel, június 4-én. Ott a miniszteri biztos volt jelen, neki fel is tehettünk egy sor kérdést. Végre szakszerű válaszokat kaptunk. Ott értettük meg, hogy a nemzeti felsőoktatási törvény modellváltott egyetemekre vonatkozó paragrafusai szerint a kuratóriumnak gyakorlatilag mindenben szabad keze van.
Tehát a kuratóriumnak van autonómiája. Nem az egyetemnek. Előbbin múlik, hogyan értelmezi az intézményi autonómiát. A padlót lehetett volna felmosni velünk, úgy jöttünk ki onnan”
– tette hozzá.
Novák Eszter arról is beszélt, a magyar kultúrába ágyazottan képeznek művészeket, nem is lehetne másképp: „Minden színészosztályban foglalkoznak népdalokkal, a felvételi követelménynek is része. Én nyilván még annál is megszállottabban foglalkozom a népi kultúrával, magam is sokáig táncoltam, a folklórkincset tényleg otthonról hozom, meg aztán zenés osztályokat viszek, ahol ez érthetően hangsúlyosabb, de nem, nem csak nálam van így. Minden osztály oktatásának része, ahogy Kodály és Bartók is. (…)
Azt is kevesen tudják, hogy egy egész éven át bibliaszövegekkel foglalkozunk. Nálunk gregorián dallamokat, zsoltárokat is írnak a hallgatók. Selmeczi György tanár úrnak van egy gyakorlata.
Minden osztályban, ahol zenés mesterséget tanítunk, oktatjuk ezeket a szövegeket is. De bocsánat, miért tételezik fel, hogy nem így van? Bizonygatnunk kellene, hogy a keresztény kultúrkörhöz is tartozunk? Hogy a magyar népi kultúra és a Kárpát-medence kultúrájának kincse gazdagítja a fiatal művészek látásmódját és képességeit? Ahogy sok-sok minden más is. Szörnyen érzem magam, hogy erről kell beszélnem, hogy magyarázkodni kell a tanártársaim nevében is. Megalázó. Nekem ezek olyan természetes dolgok, mint ez a kancsó víz, amelyből mindjárt töltök” – fejtette ki Novák Eszter.
Szavait így folytatta: „Egy egyeztetés egyébként volt még rólunk a minisztériumban, csakhogy arra éppen mi nem kaptunk meghívót. Erről aztán írtam egy levelet. Nem nyíltat. A résztvevő szervezeteknek címezve jeleztem: nem volt szerencsés, hogy minket nem hívtak, és kértem, írják meg nekünk az elhangzottakat. A válasz erre már nyílt levél volt: a Magyar Teátrumi Társaság elhordott minket mindennek, kinyilvánították, hogy nálunk az oktatás köztudomásúlag alacsony színvonalú. Holott a levelem éppen lehetőség lett volna arra, hogy kezdjünk párbeszédbe. Nagy butaság volt nem észrevenni.
Lehetett volna rá annyit mondani: nem kell nekünk ehhez a minisztérium, üljünk le és beszélgessünk. Vidnyánszky ehelyett folytatta ámokfutását.
Szóvalha az egyeztetés szót még egyszer meghallom, megőrülök. A parlamenti vitát hallgatva lett egyértelmű egyébként, hogy olyan nem lesz. A végén az államtitkár előállt a vezetői válság és romlottság téziseivel. Akkor döntöttük el, hogy transzparens kommunikációt folytatunk innentől. Mindent leírunk, mindent nyilvánosságra hozunk. Ezután fogalmaztuk meg érveinket a modellváltás ellen. Kopogtattunk ajtón, ablakon. (…) Most mindenki megszólal, Pintér Tamás Oroszlán felesége is, hogy politikai nézetei miatt elüldöztük a férjét. Mire Ascher Tamás kiteszi a levelet, amellyel a nyugdíjazási pezsgőbontó ünnepségére meghívta az általa is nagyon tisztelt Oroszlánt.
Terjed tehát mindenféle alaptalan és rosszindulatú legenda. Nem lehet velük mit kezdeni. Mindannyiunknak jogunk van szubjektíven megélni a saját történeteinket.”
Novák Esztert arról is faggatták, mi igaz abból, hogy Kerényi a fideszessége miatt nem kaphatott új osztályt: „Az utolsó osztálya már sokat elégedetlenkedett, hogy nem történik velük semmi fontos, ezt jelezték többször is, nekünk, tanároknak is. Nem voltak elég erős vizsgáik. De az után az osztály után még tanított egy évet. (…) Addigra Imrének már politikai műsorai voltak, funkciókat kapott, elkezdte szidalmazni az egyetem tanárait. Elfordult a figyelme az oktatástól és a rendezéstől is. Egyszer csak már a Madách Színház sem érdekelte, másik pályára vágyott – biztos hitt abban, hogy az ő tudása az egész magyar kulturális élethez hozzá tud adni, de az már harsányabb politizálás lett annál, mint amilyen egy egyetemi oktató esetében elfogadható.”
Novák Eszter azt vallotta, minden oldali tendenciózusság zavarja: „Szabad persze véleményt nyilvánítani az egyetemen kívül, de fontos, hogy annak a méltósága és árnyaltsága megmaradjon. Órán meg nem kerül szóba ilyesmi. Egyikünkén sem. Nekem a mostani már a negyedik osztályom és fogalmam sincs, a hallgatóim kire szavaznak. Ők sem tudják rólam.
Szakmát tanítunk. Azt tudnom kell, hogy a nagymamájához milyen viszony fűzte, hogy melyek a jó és rossz gyerekkori élményei, én is odaadom minden ilyen részemet nekik. Az értékrendemet is – az értékrend viszont nem politika. Az, hogy az ember nem hazudik, nem politikai kérdés.
Ha egy színész hazudik, akkor rossz színész lesz. Ilyen egyszerű. Ascher Tamással volt egy közös osztályunk egyébként – rengeteget tanultam tőle, nagyon hálás vagyok a sorsnak, hogy együtt taníthattam vele. Őt sem hallottam politizálni órán. Egyszer sem. Sőt, az igazat megvallva, baráti beszélgetéseken sem, pedig szerencsére sokat beszélgetünk. A körülöttünk lévő világról, az emberekről, a társadalomról pedig dolgunk beszélni.”
Vidnyánszky Attiláról szólva kifejtette:
„A minisztériumban végig, még a legutolsó, palkovicsos találkozón is azt mondták, hogy Vidnyánszky Attilának a modellváltás ügyében érintettsége, felhatalmazása nincs. L. Simon László egy képviselőknek írt levélre aztán váratlanul azt válaszolta, hogy keressük Vidnyánszkyt. De nem írta meg, hogy milyen felhatalmazással bír utóbbi.”
Azt mondta, az ördöggel is tárgyalna a Színművészetiért. Ennek kapcsám úgy nyilatkozott: „Vidnyánszky azért mégsem az ördög. Színházi alkotó ember. Több ügyön dolgoztam együtt vele, amikor ő Debrecenben volt igazgató, én pedig a Színházi Társaság elnökségében ültem. Még operát is rendeztem az ő meghívására. Nem tudtam elképzelni, hogy nem lehet leülni egy asztalhoz és beszélni. Az elején így voltam ezzel, sok tanúm van rá. (…)
Azóta lebagázsoztak, tanári életpályákat törtek ketté, leköptek, lehánytak, rátérdeltek a mellkasunkra – aztán most megkérdik, hogy miért nem örülünk, hiszen lehetne beszélgetni? Nos, épp a nyakamon tetszenek térdelni és nem kapok levegőt. Anélkül meg nehéz beszélgetni.
(…) A kuratóriumnak egy vagyonkezelői közhasznú alapítványt kellene működtetnie, nem az oktatásba beleturkálni. Lehetősége sem kellene, hogy legyen arra, hogy elvegye az egyetemi autonómiát. Erről a törvényalkotók tehetnek, és a felsőoktatás átalakításának koncepciója. A miniszterelnöknek lenne lehetősége megvizsgáltatni a törvényeket, megállítani a folyamatot, felfüggeszteni a kuratóriumot. Elölről kellene kezdeni a tárgyalásokat. A legelejéről. S ebbe a Magyar Rektori Konferenciának is bele kellene állnia. Ha valóban olyan tiszta szándékú a modellváltás, akkor ennek így kellene történnie” – szögezte le Novák Esztert.