Az Orlai Produkciós Iroda Apád előtt ne vetkőzz c. előadását is vendégül látta a Szegedi Thealter Fesztivál. Az alábbiakban Ferencz Hedvig írását olvashatják a produkcióról, amely a thealter blog jr. keretein belül született.

Ferencz Hedvig: Szeretetnek nevezi magát

Apánk előtt nem vetkőzünk. A férfiak rosszak. Eszter anyukája így figyelmezteti a kislányt fürdés közben. Később elindul egy másik, párhuzamos történet, amiben egy felnőtt nő lesz a rossz: Karcsi fürdetéséből formál szertartást a saját maga számára.

Péterfy Bori és Pataki Ferenc csak ketten állnak a színpadon, Péterfy-Novák Éva regényének mégis több szereplője elevenné válik. Péterfy a zöld kanapén ül, s hol a naiv, mókás, izgatott és esendő Eszterként szólal meg, aki óvodás éveitől kezdi a mesélést, hol pedig nagyapjának nevelőanyjává, a rideg, hűvös és frusztrált Klárává válik.

Pataki többször is bejárja a színpad sötét terét, céltalanul nekilódul, tétován álldogál az emlékek között. Egyszerre Eszter erőszaktevő nagyapja, Károly és a fiatal Karcsi, aki még csak áldozat.

Mindketten finom, mégis erőteljes árnyalatokban váltanak a szerepek között, érett, gazdag eszköztárral dolgoznak. Soha nincsenek valódi interakcióban, nem néznek egymás szemébe, különálló, csak néhol érintkező monológokat hallunk. Mintha két monodrámát néznénk.

Az abúzus nem csak akkor és ott létezik, ahol és amikor történik, hanem továbbszivárog. Tatus ugyanúgy teregeti a papírt a vécédeszkára, ahogy nevelőanyja tette. Saját szeretetét Eszter iránt Klárához fűződő érzelmi viszonyához hasonlítja. Áldozatból erőszaktevő lesz, vagy ha mégsem, a trauma más csatornát talál magának, ahol szivároghat.

Látjuk, hogyan lesz egy becsületes fiúból áldozat, sérült, bűntudattal küzdő apa, erőszaktevő. Nem kap felmentést, nem is jár neki, de mi megkapjuk a tudást és a felszólítást: figyeljünk. A hatalommal visszaélés nem csak nemtelen, de észrevétlen is. Hiába nem nyúl a kistestvérhez az apa, attól még rombolhatja a nővért, az unokát. És szeretetnek nevezi magát.

Nincsenek explicit jelenetek, helyette folyamatos tömény, nyers és kíméletlen történetmesélés zajlik. Kinti vécéről, műhelyről, pisilésről és fürdésről, olyan eseményekről, melyek szertartássá válnak. Baljós jelekről, gyerekekről és felnőttekről, szégyentelen erőviszonyjátékról, manipulációról. Feszengünk a székben, de nem fordulhatunk el.

Lehet, hogy a szeretet nem is tiszta, jó, egészséges? Lehet kizsákmányoló, sérült és hatalmaskodó is? Mire Eszter felteszi magának ezeket a kérdéseket, már maga is felnőtt. S bár kilép az ajtón, nem tudni, hogyan birkózik meg mindezzel.

(Orlai Produkciós Iroda: Apád előtt ne vetkőzz)

Fotó: thealterphoto2021