Presser Gábornak az elmúlt években az írás vált a szenvedélyévé, a zenész ugyanis a koronavírus alatt memoárírásba kezdett, amellyel komolyan elhagyta eddigi komfortzónáját. Ennek kapcsán kérdezte a 24.hu.

A kérdésre, milyen érzés újra kezdővé válni valamiben, Presser Gábor elmondta: „Nagyon élveztem, mert végre nem volt rajtam igazi felelősség – fél évszázad után először. Csak annyit ígértem a Helikon Kiadónak, hogy nekilátok, s ha olyannak találom a szövegkezdeményt, akkor megmutatom nekik, és ha ők is olyannak találják, akkor folytatom. Így könnyebben tudtam írni, és visszaolvasni, ami addig elkészült, időm is volt, mert a Covid közepén ültünk. Ha nincs ez a kényszerszünet, talán nem is tudott volna megszületni a könyv. Aztán ez a lazaság komolyra fordult, határidő is lett, kezdtek elfogni az ismerős érzések.”

A felvetésre, miszerint a komfortzóna elhagyása mindig rejt magában kockázatokat, de sokszor épp ebből születnek aztán a legizgalmasabb élmények és művek, úgy fogalmazott:

„Ha koncertezésről van szó, legtöbbször jó nagy terhet építek magamnak, és azt utána még föl is kell emelni. Baromira nem szeretem a reproduktív koncerteket. Nem akarom eljátszani egyik dalomat sem úgy, ahogy húsz, harminc, negyven éve játszottam. Arra ott a felvétel. A jó dalok eleven organizmusok, bennük újabb és újabb megfejtenivalókkal. Már az LGT-vel is ez volt a gyakorlatunk: fölvettünk valamit egy lemezre, ám ha elindultunk egy turnéra, néhány koncert után már egészen másképp játszottuk az amúgy vadonatúj anyagot, így rengeteg variáció született egy-egy dalból. Az újrakezdés rizikója tehát megvan minden egyes fellépésen, ami persze édes teher.”

Az is nagy újrakezdés volt az is, amikor ötven éve, már ismert rockzenészként elkezdett dolgozni a Vígszínházban. Ma már tudjuk, hogy a Képzelt riport kultikus előadás és színházi mérföldkő lett. A kérdésre, azért voltak-e benne kezdeti kételyek, elárulta: „Nem is kevés. Bekerültem egy olyan közegbe, ahol tök idegen voltam, a szó szoros és szimbolikus értelmében is. Nem volt túl egyszerű összegyúródni a társasággal, mert az emberek jó része eleinte nem is nagyon akarta, hogy összegyúródjunk. Ráadásul hályogkovács módjára dolgoztunk. (…) Munka közben nem volt bennem semmiféle óvatosság, hogy hogy jaj, ebből még problémám lehet, mint ahogy az sem jutott eszembe, hogy itt valami csoda születik. Óriási szakmai kihívás volt, és a premiert nagyon fordulatos három-négy hónap előzte meg. Érzelmi hullámvasút, nagy szeretetekkel, nagy utálatokkal, nagy meg nem értésekkel. Végül kiderült, hogy ez az előadás meghatározta a pályámat” – mesélte Presser Gábor.

Azt is hozzátette: „Életem egyik legfontosabb koncertjét megcsinálni a Vígben, az igen, az izgat, az felkavaró, az kihívás. Eljátszani két órában ötven év színházi munkáinak egyfajta kivonatát, az feladat. A többi protokoll.”

A Víg-Presser-50 koncerteket március 25-én délután és este tartják, a Papp László Budapest Sportarénába meghirdetett fellépések pedig szeptember 30-án és október 1-jén lesznek.