Rost Andrea a dalszínházi pályázat tapasztalatairól, a magyar operajátszás lehetőségeiről is nyilatkozott a Magyar Hang interjújában Makrai Sonjának. Lapszemle.

A teljes interjú a Magyar Hang-ban olvasható.
Magyar Hang 2023.09.15 – 24. oldal

„A magyar kultúrnemzet, szereti a színházat, a komolyzenét, arra kell törekedni, hogy ez ne változzon, ne csökevényesedjen el. A magyar zenész mindig világraszóló volt, tehetségben sosem volt hiány, és ez most is így van, amit nem szabad veszni hagyni” – mondja Rost Andrea.

Az utóbbi időben több olyan műsorban is láthatta a közönség, amely a határátlépésről szól. Nemrégiben Omega-dalokat énekelt, míg A díva és a férfi(ak) cím előadásban saját életéről mesél. Erről szólva Rost Andrea úgy fogalmazott:
„Nem nevezném klasszikus értelemben vett határátlépésnek ezeket a műfaji kitekintéseket, mindegyik egy tőről fakad, hiszen a színpadhoz kötődnek. Talán A díva és a férfi(ak) című előadással, amelyet Szentendrén mutattunk be a nyáron, szembetűnőbb lett, hogy más műfajokban is jól érzem magam. Nagybaczoni Nagy Kati álomszerű történetében a karriertörténetemen keresztül mutatjuk be egy operaénekes életét. Egy rajongó portásnak, Kucsera Boldizsárnak – akit Pusztaszeri Kornél alakít – mesél a díva pályája legfontosabb állomásairól, a kezdetektől az örömökön, áldozatokon át a csúcsokig. Elhangzanak benne a pályámat meghatározó operaáriák – Nedda áriája a Bajazzókból, illetve Händel Rinaldo című operájának Lascia ch”io pianga áriája -, ezeknél a pillanatoknál viszont nem én, hanem azok a karakterek válnak központi szereplőkké. Ez az előadás alkalmat ad nekem arra, hogy megmutassam a fiataloknak, honnan hová lehet eljutni, milyen szokatlan utakat lehet bejárni. Hogy vidékről is jöhet egy nagy tehetség. Hogy világsztár lehet egy olyan kicsi lány, akit semmi nem predesztinál erre az útra, de oda viszi a szorgalma, az önmagát megmutatni való megveszekedett vágya, a zenéhez való kapcsolódása.”

Azt is elmondta, határátlépésként értelmezhető-e az, hogy idén elindult az Operaház igazgatói posztjáért:
„A szakma átalakulást szeretett volna az operajátszás területén, hogy ebből a szándékból a régi-új vezetés miként tud építkezni, nem tudom megjósolni. Számomra viszont nagyon fontos tapasztalás volt. Sokat tanultam arról, hogy mindent meg szabad lépni. Az energiabefektetés és a tanulás soha nem vész el, hozzáad az egyéniségünkhöz, az életünkhöz.”

A pályázatot követően úgy döntött, nem ír alá az újraválasztott igazgató, Ókovács Szilveszter vezette intézménynek a következő évekre, erről szólva elárulta:
„Vártam a pillanatot, de nem tudtunk tárgyalni. Ha a dalszínház vezetése leült volna velem egy asztalhoz, lehet, hogy mindez nem történik meg. Bennem semmifajta sérelem nincs, rossz érzés csak azon az oldalon van. Az életem ettől nem állt meg, ősszel is folyamatosan koncertezem. A Zeneakadémián Simon Izabella zongoraművésszel lépek színpadra, november 16-án, ahol Ligeti-dalokat fogok énekelni, októbertől pedig a Budapest Music Centerben lesz látható több alkalommal is A díva és a férfi(ak), utazom sokat Lukács Miklós cimbalomművésszel az Aura című produkciónkkal, és szeretnék a Vigadóban egy klasszikus szilveszteri gálát megvalósítani. Érdekes volt, amikor még Kocsis Zoltánnal adtunk közös dalestet, akkor azt mondta nekem: „Andi, ha te nem akarsz operát énekelni, lehetsz Magyarországon a daléneklés papnője.” Örülök, ha a dalok felé visz az utam, de egyáltalán nem gondolom, hogy operaénekesként el kellene köszönnöm a színpadtól.”

A teljes interjú a Magyar Hang-ban olvasható.
Magyar Hang 2023.09.15 – 24. oldal