Elhagyja a Kaposvári Egyetemet Rozs Tamás zenész, zeneterapeuta, színházi muzsikák szerzője, darabok közreműködője, leendő színészek zene mestere.
Respect a kaposvári diáknak, így anonim véleménynyivánítóként is! A továbbiakban kénytelen vagyok a kaposvári képzés általam megélt, ill. tudott részeit idehozni és saját életemre való következtetést levonni a végén.
Igyekszem lényegretörőn tenni ezt, s a nyilvánosságnak is szánom. Tehát az előző vezetés alatt óraadó tanárként (színész zenés-mesterség,ill. kreatív zene tantárgyak) több évet lehúztam. Erős évvégi vizsgáink egyike volt a Mohácsi-osztállyal készült vizsga, mellyel az USA-ba is eljutottunk, s amit a Belvárosi Színházban is játszottunk telt házak előtt.
Akkori tanszékvezetőm Csáki Judit egyszer szeretett volna félállásba bevinni az iskolába, de másik-azóta is főállású kollégám-csúnya kirohanása kapcsán ez meghiúsult. A mostani vezetés “puccsa” után magam sem oktattam pár évig ott, aztán szólt a telefon, (kérdeztem is, hogy jó számot hívtak-e), hogy menjek oda,”Attila is tud róla”, sőt az ő osztályához hívnak. Tiszteltem őt, ha nem is volt ínyemre az “őrségváltás”, de az egzisztenciális ok és a színész-tanoncokkal való foglalkozás szeretete mindent fölülírt.
Kettőt kérdeztem: lesznek-e effektíven az intézményben órák, s hogy “megmondó (irodalommágus) Mihály” tanít-e még ott. Utóbbira válasz az volt, hogy már nem, előzőre pedig, hogy szakítani kívánnak a hallgatók vidéki, illetve a Nemzeti színházba korai kiadása gyakorlatával. (Egész osztályok statkóztak már első, inkább másodikban).
A tanított osztálynak azt mondtam, hogy számomra zene van és diák, a többi, a szakma kettészakadása nálam nem releváns, tréningezünk, hangképzünk és színház-zenei vizsgákat hozunk létre. Azt gondoltam,mint ahogy több régi kollégám is így nyilatkozott, akik most is ott vannak, hogy amíg a vezetés nem mondja meg, mit csináljak, illetve amíg nem szól bele a téma-választásba, stb., addig rendben van ez így.
Annál is inkább, mert annyi anyagi minimalizálás után végre teljes állású mesteroktató lettem ’18 februárjában. Meg kell mondanom, hogy Attila – bár igen keveset kommunikáltunk – hagyott munkálkodni, nem szólt bele (Carmina burana soso sikerült), de helyenként jó minőségű, erős vizsgaelőadások születtek, mint pl. a Cserhalmi-osztállyal (Lgt), akikkel eljutottunk például az Ördögkatlan Fesztiválra, meg a Bozsik-osztály rendkívül kreatív kortárs vers-műsorával, de a Kéri-Uray osztállyal is beindultunk… Nna, de most genug.
Már eddig is többször éreztem magam rosszul, hogy ebben a politikai helyzetben, kultúrharcban mit keresek itt, de azzal ámítám magam, hogy zene van, meg a “fisz mindenhol fisz”, s más kollégáim is még itt vannak régről, meg hogy régi kollegák is vállaltak munkát kvázi jobbos intézményekben, meg hogy mennyire abszurd ez az egész.
Hittem benne, milyen jó például, hogy Sándor (Zsótér Sándor, a szerk.) rendez a Nemzetiben – nem is köszönt neki Tamás a Színműn először, ő mondta. Sándor Kecskeméten rendez meg János, meg Gábor, meg János, meg Sándor, működhet ez az átjárhatóság – gondoltam idealistán (nem naívan).
Aztán a TAO-törvény kapcsán már nagyon szörnyűvé avanzsálódott a helyzet – mai napig nem tudom, miért nem a visszaéléseket csípték fülön, miért az egész szakmát büntették, hogy a sport-taohoz miért nem nyúltak, ahol őrült nagy disznóságokról kaptunk hírt – mondom álnaívan, persze a király meztelen, tudjuk miről van itt szó.
Itt jegyzem meg, hogy visszatérve a kaposvári képzésre, bizony a “nagyember” behívatta 3 tanítványomat a Madách téri tüntetés után, s ők valahogy úgy kommentálták ezt nekem, hogy azt mondta, ő szereti a sokszínű véleménynyivánítást, meg a gondolatszabadságot, de tlkp miért is voltak ott?! (Cáfoljanak vagy erősítsenek meg az érintettek.)
S itt rövidre fogom: jelen helyzetben az Magyar Teátrumi Társaság vádjai döbbenetesen igaztalanok SZFE-ügyben. Pl. az “infrastrukturális állapota, épületeinek…” vonatkozásában – a Nemzetiben följött az irodai dolgozó, hogy ne dobogjunk – amúgy megértettem – a zenei tréningen, s felküldtek számtalanszor a “festő-terem” nagyszerű levegőjű és akusztikájú helyére.(Most állítólag azt fogják megcsinálni az iskolának öltözőkkel, játszóhellyel-mondjuk fussa rá tán.)
De: ” Az egyetem oktatási munkájának minőségét a szakma jelentős többsége régóta alacsony színvonalúnak tartja. Az SZFE tudományos munkáját (…) sem az általános elfogadottság, sem az időállóság nem jellemzi” pontok is sértőek az SZFE-re nézve. Állítom ezt látatlanból, csak ismerősök cáfolatára építve, de ha a kaposvári képzésre vonatkoztatom, akkor bizony hideglelést kapok…
S hogy az SZFE-n “merev és elavult struktúrákhoz ragaszkodva, beszűkült elképzelések mentén oktatnak” – nonszensz…
S a végén, hogy az ellenkezés, az intézmény “küzdelmének politikai motivációi volnának”?! Mi mások-persze, meg szakmaiak, mint ahogy tisztelt kormányoldal ideológiamentességének is…
Elfáradtam – most is meg amúgy is. Persze kit érdekel?! Talán azokat a diákokat, akik – s ezért a respect. Persze ott is különbözőképp élik meg a helyzetet, van aki tán egész jól érzi magát -, de akik nem erre a minőségű oktatásra jöttek – velük szemben felelőtlenség, ami zajlik Kaposváron azzal együtt, hogy a lelkiismeretes és szakmailag megkérdőjelezhetetlen tanár-kollegák viszik az intézményt.
Ebben a helyzetben mégsem tudom folytatni ott a zenebonát a föntiek fényében. Nem tudom, hogy lesz – tán akad meló – dia máshol, munkaalapú társadalmunkban, márpedig zenélni, s ifjakkal lenni jó dolog nekem.
Cserben hagyom Fanniékat, Koppányékat, Villőéket, Patri, Gergő…éket, akikkel már erős dolgokat csináltunk, s a Hanga-Csongor-Fanni-féle osztályt, akikkel ígéretesen bekezdtünk a tanév során. S Kittynek is kösz, de vállalhatalanná vált számomra státuszom e helyzetben, s az Úristen kiköpi a langyosat, pedig próbáltam tán közvetítő, v. ideokon átívelő…lenni.
Legyetek karakánok, s ne hagyjátok, hogy az ideológia, a régi-új toposzok leuraljanak Bennőtöket!
Kérdezzetek sokat, éljetek a szakmának, s a szabad, alkotói kiteljesedésnek! Higgyetek a minden hatalmi klisé fölötti művészet erejében!
S Respect Nektek, a kaposvári színi növendék/ek/nek! Nincsenek illúzióim, de akkor is Hajrá SZFE!
Rozs Tamás