A Katona József Színház színésznőjével, Rujder Viviennel online keretek között beszélgetett a Színházi 10 perc blog szerzője, Pifkó Szera.
A teljes interjút ITT érhetik el.
A kérdésre, az a könnyedség, amit jellemzi át tudja-e segíteni egy-egy nehéz színházi próbafolyamaton is, Rujder Vivien elmondta: „Abszolút. (…) Bőven vannak problémáim egy próbafolyamat közben önmagammal. Azt, hogy hogyan építek fel egy szerepet, sok esetben megkönnyíti az, hogy a próbák során le- és bele tudok tenni magamból engem marcangoló érzéseket, kérdéseket, gondolatokat. (…) Úgy szoktam mondani, hogy ez a nap nem volt jó, de lehetett volna rosszabb is. Ha így élem ezt meg, akkor már könnyebb a holnap is.”
A kérdésre, hogyan teszi a holnapot könnyebbé, elárulta: „Már felismerem, ha éppen szorongok, ezáltal meg tudom nyugtatni magam, könnyebb lesz a jelenem. Aki azt mondja, hogy a 2020-as év nem volt számára valamilyen formában trauma, az hazudik. Ezt nekem is fel kellett ismernem. Nem úgy folytak a dolgok, ahogy azt megszoktam, és ez senkivel sincs másképp. A járvány elvette tőlem a színházam. Szakemberhez fordultam, muszáj volt segítséget kérnem, a konstans bizonytalanság érzete kezdett felőrölni engem. Aztán igyekeztem hozzáidomulni a mostani valóságunkhoz, azáltal sokkal könnyebb lett minden, most már újra tudok ilyen könnyed lenni. Nem szeretem, ha nem pozitív dolgokat közvetítek magamból. Nem vagyok egy panaszkodós típus, ritkán beszélek a rossz állapotaimról, főleg ezekben a vészterhes időkben. Mindenkinek megvan a maga baja. Ezért megvárom, amíg ezek átcsorognak rajtam, utána sokkal könnyebb minden és ismét fel tudok vidítani másokat.”
Rujder Vivien arról is beszélt, biztonságban érzi magát a Katona József Színház társulatában, megnyugtató számára az is, hogy egykori osztályfőnöke, Máté Gábor közelében maradhatott.
„Amikor évad elején felújítottuk a Poppeát (Poppea megkoronázása- a szerk.) és játszani kellett, rosszul lettem a takarásban. Fél éve nem álltam színpadon, és nem mertem színpadra lépni. Újra néznek az emberek, itt vannak és szeretnének jót látni. Remegtem, izzadtam, eltűnt az időérzékem, rettenetesen féltem. Anna (Pálmai Anna) észrevette rajtam, hogy baj van. Kézen fogott, bevitt magával az ügyelői szobába, átölelt és megnyugtatott. A Katonában sok embernek lehet beszélni, ha baj van. Nekem ez a jó, mert nem érzem azt, hogy kint kell hagynom a problémáimat. Bevihetem és segítenek” – árulta el a színésznő.