Scherer Péter: „Hiszek abban, hogy a színház ereje zsigerileg tud hatni”
2020. június 5., péntek 07:30
Az utóbbi 15-20 évben folyamatos hajtásban élt, és ki sem látszott a munkából.
Azonban a koronavírus járvány miatt egyik percről a másikra színházi munka nélkül maradt. A kényszerszabadságról, az Apatigrisről és a tantermi előadásokról is mesélt a színész Szűcs Anikónak.
A teljes interjú itt olvasható.
A kérdésre, hogy milyenek a napjai a karantén idején, így felelt:
„A családdal vidéken töltjük a kényszerpihenőt: van egy házunk a Balatonnál, március közepe óta itt élünk. Nagyon szeretem ezt a helyet. Nem mondom, hogy nem hiányzik a színház, de igyekszem feltalálni magam. Végre van időm a kerti munkákkal foglalatoskodni.”
Az Apatigris című új sorozatról így mesélt: „A sorozat ötletgazdája és forgatókönyvírója, Köbli Norbert jó barátom, és korábban már dolgoztunk együtt. Két tévéfilmjében is szerepeltem: A vizsga címűben, valamint a Trezor-ban. Ráadásul mind a kettőben olyan típusú szerepet kaptam amilyet nem szoktam játszani, tehát egyikben sem a tipikus Pepe-féle lúzer figurát hozom. Az 1956-ban játszódó Trezor-ban egy szarkeverő ÁVO-s karaktert formálok meg, és azért az alakításomért megkaptam a Magyar Filmdíjat a legjobb férfi mellékszereplő kategóriában…” -mondta a színész. „Ezek után amikor két évvel ezelőtt Norbi megkeresett és megkérdezte, lenne-e kedvem az Apatigris főszerepéhez, azonnal igen mondtam neki.”
A színházi munkákról is kérdezték: „A mostani szezonban tizenhárom előadásban szerepeltem, több színházban, ami havonta húsz-huszonöt esti előadást jelentett. Ehhez jött hozzá a havi hat-nyolc ifjúsági darab, ami napközbeni elfoglaltsággal jár. A helyzet akkor igazán embert próbáló, amikor a színházban még próbaidőszak is van. Mindezek közé-mellé kell beszorítanom a szinkront… Az utóbbi tizenöt-húsz évem meglehetősen pörgősen telt. Mindezt persze nem panaszképpen mondom, de azért most jólesik lazítani egy kicsit” – mesélte.
A Nézőművészeti Kft., mely a saját színházi társulata, létrehozott már több fiataloknak szóló tantermi előadást is. Erről is szívesen beszélt:„Készítettünk már darabot a kábítószer-függőségről, a fogyatékkal élők elfogadásáról, a családon belüli erőszakról és a kézmosás fontosságáról is. Az előadások után egy beszélgetés keretében szakemberek pl. addiktológus, infektológus szakorvos és pszichológus bevonásával megvitatjuk az adott témát a diákokkal. Fentiek közül A gyáva című drogprevenciós darab megy a legtöbbet, azzal járunk leggyakrabban iskolákba.” – nyilatkozta a színész, aki az ifjúsági előadásokat rendezőként is jegyzi. „Alapvetően azt mondom, hogy nekem ez színház, ez a varázslat maga: kiáll két színész és a semmiből megteremt valamit, amin te sírsz vagy éppen nevetsz. Ez maga az a csoda, ami a színház műfaját több mint kétezer éve fenntartja, és ezt meg lehet teremteni egy osztályteremben… Hiszek abban, hogy a színház ereje zsigerileg tud hatni, mert azt látom, hogy megérinti a gyerekeket, és maradéktalan élményt nyújt nekik. Ráadásul sokat lehet tanulni a fiataloktól… nekem ez a munka sokszorosan annyi örömöt ad, mint amennyi befektetett energiát igényel, tehát bolond lennék, ha nem csinálnám.”