Az egyetemi szintű színészoktatást lenyúlta Vidnyánszky Attila, de aki nem ragaszkodik a diplomához, az választhatja az eddig is népszerű tanodákat vagy az SZFE átalakítása ellen tiltakozó tanárokból alakuló egyesület majdani képzését – írja a HVG.
Forrás: HVG / Forgószínpad / HVG 2021.02.18 – 34,35. oldal
„1990-ben nem vettek fel a Zsámbéki-osztályba. Hat év múlva együtt játszottunk, és húsz évvel később egyszerre vettük át a Jászai-díjat azzal a kollégámmal, aki akkor bekerült az SZFE-re. Ennyi idő alatt összeértek az útjaink” – mondja Egyed Attila, a Vörösmarty Színház Jászai-díjas színésze a HVG-nek, aki egyébként hajózási szakemberként végzett, majd az ELTE magyar-angol szakán és a Bodnár Sándor Színiakadémián tanult.
Eleinte hátrányként élte meg, hogy „fontos tanárok, akik fontos színházakban fontos pozíciókat töltöttek be”, nem ismerték. Úgy érezte, neki többet kellett harcolnia bizonyos karrierlépcsőkért.
Hasonlóan látja Simon Kornél, aki a Pesti Magyar Színiakadémián tanult, és szakképzett, de nem diplomás színész lett. Mint mondja, mindig tudta, ezzel a végzettséggel bizonyos színházak kapui zárva maradnak előtte. (…)
Bár a karrierjét sikeresnek tartja, az SZFE-n összeszedhető kapcsolati tőke hiányát ő is érezte: nem ismerték a színházigazgatók, nem volt, aki egyengesse a pályáját.
Szerinte az SZFE elfoglalásával másfajta elitizmus köszönt be: „A művészet huszadrangú kérdés lesz abban, hogy ki milyen pozíciót tölt majd be.”
Bár nem járt az SZFE-re, kiállt annak autonómiája mellett, mert szerinte az egyetem függetlensége a letéteményese a gondolkodás szabadságának a színházi szakmában.
Fotó: Németh Gabriella
Forrás: HVG / Forgószínpad / HVG 2021.02.18 – 34,35. oldal