A Psota-díjat idén Szirtes Áginak ítélte oda az Almási Éva által vezetett szakmai kuratórium. Ez alkalomból kérdezte a Katona József Színház művészét Gáti Katalin Teodóra.

Fotó: Sárközy Marianna

„A szakmai körökön belüli elismerés kivételes örömöt okoz. Nagyon boldog vagyok tőle, a pozitív visszaigazolás nem csak most, de mindig jólesik!” – fogalmaz Szirtes Ági.

A színésznőt elsőként édesapjáról, Szirtes Ádám színészről, a hozzá fűződő viszonyáról kérdezte a Kultúra.hu:

„Szerelmes voltam apámba és bármit is tett, az elbűvölt. Varázslatos volt a világ, amit a munkája révén megismerhettem. Lenyűgözött a forgatás a Pasaréti Filmgyár udvarán, ahol lovas fogatok közlekedtek, piros ruhás huszárok jöttek-mentek. Vagy a parókás nők a színházban, a rádió kulisszái! Csodálatos, ismeretlen világ volt nekem, de nem ez nyűgözött le elsősorban, hanem az apám. Minden fantasztikus volt, amit csinált. (…) Azt gondolom, hogy elérhetetlen magasságokban van hozzám képest. Sokkal nehezebb élete volt, mint nekem, és a színész ebből táplálkozik. Sérülékeny, érzékeny ember volt, elképesztő humorral, édes pajkossággal, csibészséggel.”

A kérdésre, melyek voltak az elmúlt években a kedvenc alakításai, elárulta, egyértelműen a Bánk bán és a Rozsdatemető: „Papírforma szerint nem játszhatnék Gertrudis királynőt a termetemnél és a koromnál fogva sem. Ösztönzőleg hatott rám, hogy úgy éreztem, nem tévedhetek, nem lustálkodhatok, hanem csinálnom kell, amit Jakab kér. Levett a lábamról, és már azzal nyertes pozícióba került nálam, hogy rám osztotta ezt a szerepet. A Rozsdatemető Pék Máriája is királynő. Iszonyú nagy vákuum volt bennem színésznőként, hogy uralkodni tudó, erős belső tartással rendelkező nőt játsszak és mindkét karakter ezt szolgálta. Áldásos hatás volt, hogy a civil életemre is visszahatottak ezek a szerepek. (…) Például, hogy az ember kicsit izmosabban becsüli magát, jobban kiáll a véleménye mellett.”

A lánya, Pálmai Anna szintén továbbviszi a családi hagyományt, ráadásul kolléganője is a Katonában: „Ha semmi mást nem csináltam volna, mint hogy őt megszültem, nekem az is elég lenne. Annyira büszke vagyok rá, hogy azt el sem tudom mondani! Csodálatosan szépséges, tehetséges, fantasztikus humora van, bölcs, elnéző, okos, minden jót el tudok róla mondani. Ő az életem remeke.”