Tasnádi Bence a Színművészetin eleinte kifejezetten ügyetlennek tartotta magát, de az egyetem elvégzése után számos szerepben bizonyított a Katona József Színházban. A Glamour oldalán kérdezte Jónás Ágnes.

A teljes interjú ITT olvasható.

Egy színésznek folyton meg kell felelnie, óhatatlanul kap kritikákat, visszajelzéseket arról, hogy valamit nem jól csinál. A felvetésre, ez hosszú távon nem önbizalom-romboló-e, úgy vélekedett: „Egy színésznek többek között az is feladata, hogy ezt megtanulja a helyén kezelni. A pálya elején nagyon fontosak a visszacsatolások, mind a szakmai elismerések, mind pedig az építő jellegű negatív kritikák. De nem szabad mindenkinek a véleményét meghallani, mert sok köztük a kártékony, és hosszútávon felemészti az embert.”

Még sose vette komolyabban fontolóra, hogy felhagy a színészi hivatással, de a koronavírus-helyzet krízist jelentett számára: „(…) Nem mondom, hogy elkényelmesedtem, de meg tudnék barátkozni egy szerényebb előadásszámmal és elfoglaltsággal a jövőben, mert jólesik a hobbijaimnak szentelni az időm. Szeretek kirándulni, jókat enni, gyakorolni és zenét írni.”

A József Attila Színházban tavaly még pont be tudták mutatni az Amadeust, amelyben ő a címszereplő: „Két előadást játszottunk csupán, de nagyon jó volt a próbafolyamat, megszerettem a társaságot és izgalmas volt belehelyezkedni Mozart karakterébe, megtanulni egy-egy finálét levezényelni.”

Elmondható róla, hogy nem ragadt bele a hősszerelmes-sármőr szerepekbe. Arról is beszélt, hogy ezt tudatosan alakította így: „Még az egyetem alatt elhatároztam, hogy megpróbálom elkerülni a skatulyákat. Talán a személyiségemből is következik, hogy különböző karakterek találnak meg. Fő- és mellékszerepeket ugyanolyan eltökélten szeretek játszani.”

Arról is faggatták, zaravja-e hogy a Katona József Színházra, mondhatni ellenzéki színházként tekintenek: „Ez a politikai játszma része, az ilyesmire inkább legyintek. Nem azért, mert nem szívesen konfrontálódom, hanem mert nincs értelme belemenni parttalan vitába. A színház mindig is a humanizmus, a bölcsesség, a felszabadulás eszköze volt és a bűneinket boncolgatta. Úgy tűnik a politika ebben érintett, ezért féli a színházat. Holott a színháznak pártatlannak kéne lennie, de mindig lesznek, akik csak a politikán keresztül tudnak érvényesülni a szakmában, és sajnos az aktuális kormánynak is mindig lesz beleszólása a színházak életébe. (…) Megkockáztatom, hogyha nálunk egy olyan jellegű igazgatóváltás történne, mint ami legutóbb a Győri Nemzeti Színházban vagy több hasonló intézményben, akkor mindenki felállna. A társulatunk erős egységet képvisel, ez az erő számomra felemelő, példaértékű. Ettől érzem magam biztonságban”.

A teljes interjú ITT olvasható.

Szerző: Jónás Ágnes